MAMA CSERESZNYEFÁJA Szonett 31. Írta:Ács Nagy Éva

 MAMA CSERESZNYEFÁJA

Szonett 31.
Írta:Ács Nagy Éva

Ma ott voltam a kedves dombomon
Láttam rét közepén a cseresznyefát
A virágba borult összes ágát
A mama már sajnos nem volt otthon

Sokszor ott a fa alatt zokogtam
Kértem nekem cseresznyét adjanak
Törzsén ülve vártam, hogy megszánjanak
Én esetlen, fára mászni nem tudtam

Könnyezve néztem gyerekkorom helyét
Fátyolos szemmel néztem szerteszét
De sokszor ott a réten kergetőztem

Lepkék tőlem sosem nyugodhattak
De mama már nem vár, szavak nem szóltak
Cseresznyefám álom, újra átéltem

Túlélted.

Eltelt egy év, vége,
készülj az új esztendőre.
Elmúlt a rossz, el a jó,
az új évben légy bizakodó.
Zeneszóval búcsúzik a nép,
pezsgő durran, petárda ég.
Éjfélkor felröppen a tűzijáték,
imát mondj egy jobb holnapért.
De most feledj, de most táncolj,
zengjen a világ a mámortól.
Koccints mindenkivel,
ne nézd most, hogy kivel,
Húzd meg a malac farkát,
fényesítsd a kéményseprő gombját.
Indulj az új évnek reménnyel,
jövőre bírd ki ép ésszel.
Kívánjunk boldog új évet,
tiszta szívből ezt kérjed.
Most örömmel búcsúztasd az ó évet,
Istenem, ezt is túlélted.

GONDOLATOK SZÜLINAPOMRA

Eljött megint ez a nap, öregebb lettem,
sirassam, vagy zeneszóval ünnepeljem?
De nem, én most ma vigadok,
nyomorúságom ellenére, még itt vagyok.

Tortám nincs, még sosem volt,
nekem egy mosoly mindig szépen szólt.
Kaptam is gyerekeimtől sokat,
ragyogó fényes boldog arcokat.

Nekem ők a tortámon a hab,
belőlük szívem jól lakhat.
Lengessem zászlóm a szélben,
Istenem ezt is megértem!

Majd emberöltő, félévszázad,
tini énem ellene már nem lázad.
Haladok utamon lassan előre,
családomból kapok mindig erőre.

Éljen! ünnepeljetek, ez az én napom,
s mivel vala megszülettem, én hagyom.
Anyám, apám áll az ajtóban,
tartják miért jöttek, nagy titokban.

De kezükben virág, én ezt tudom,
mondják egyszerre.Isten éltessen lányom.
Hát éltessen, most nem bánom,
az ajándékom tőlük elfogadom.

Tesóim is mind köszöntenek,
most tuti el nem felejtenek.
Férjemnek is eszébe jutok,
tőle valamit kapok, mit az titok.

Unokám a drága köszönt , olyan édes,
érte a szívem mindenre képes.
Dalol, felém fut, nekem csacsog,
tőle teljesen elolvadok.

Egy évben egyszer van ez a nap,
utána jön a monoton hétköznap.
Robotolok, nyugdíjba még nem vonulok,
dolgozó hétköznapi ember vagyok.

Vannak az életemben gondok,
számtalan apró kicsi, de sok.
De mindig kilábalok belőle,
szívem nyitott az újabb derűre.

Barátaim is megköszöntenek,
s nekik én bátran felelek.
Tisem lesztek fiatalabbak,
s belátják velem együtt haladnak.

S most nem létező tortámon,
a gyertyákat gyorsan elfújom.
Hányat, nem számolom, lenem írom,
köszöntöm szól magamnak, hangosan.

Isten éltessen örök magam,
öregszel!!!

Barátaimnak

Köszönöm annak ki ma gondolt rám,
köszönöm, hogy barátaim vagytok,
s remélem mindig azok is maradtok.
Köszönöm a jó kívánságokat,
köszönöm a szép szavakat,
de mindenekelőtt azt köszönöm,
hogy veletek osztozhattam itt az örömön.
Veletek a bánatomban,
s ti gondoltatok rám, egy jó szóval.
Most én mindenkinek kívánok boldog jövőt,
mosolygós ragyogó arcokat,
gond nélküli holnapokat..
Csak egy szívet küldök itt most nektek,
tudjátok, én mindenkit szeretek,
most virtuálisan magamhoz ölelek.

Tűzet raktam

köré angyalok gyűltek,
táncoltak az embereknek.
Ennyi boldog csillogó arc,
ennyi mosoly mi ott csillant.
Neve volt a szeretet,
angyalokkal érkezett.
Ölelte egymást felnőtt és gyerek,
kívántak boldog ünnepet.
Angyalokkal táncolva,
egymást felfedezve,
békében ünnepelve,
Kívánok én is mindenkinek,
éljen bennünk mindig a szeretet.

Karácsonyi kívánság

Csillagszóró szórja fényét,
kívánj most örök békét,
Boldogságot otthonokba,
bő tál ételt az asztalra.

Éhezőknek nyújts meleg ételt,
kabátot is adj, legyen jó bélelt.
Hideg a köve az aluljárónak,
melegítse át szeretet, most lángolhat.

Illatos kalács az asztalon,
szívedben béke és nyugalom.
Menyből az angyal újra itt van,
eljön mindenkihez ki most ad.

Boldog ünnepet mindenkinek,
karácsonyi igaz fényeket,
Isten gyermeke mind ki élő,
még az is ki már nem hívő.

Minden lelket fenyő illat jár most át,
minden szívben mécsesként ég láng.
Mindenkiben ébred a szeretet,
kellemes karácsonyi ünnepet.

Hópihe szálljon ablakodra,
angyalok vigyázzanak álmodra.
Hát adj, adj most szeretetet,
adj mindenkinek egy kis meleget!

Csenteiné Balog Katalinnak(Gyermekeimért)

Ács nagy Éva
Gyermekeimért
(Csenteiné Balog Katalinnak)

Most én éltetlek téged,
te tanítottad gyermekeimet.
Az első betűket, az első számokat,
nekik, mind te adtad.
Sosem feledem, hálás vagyok érte,

s ezért és másért, nézz fel az égre.
Érted ragyog most minden csillag,
neked süt ki fénylőn a nap.
Téged áldd a fényes holdsugár,
gyereknevetés kísér egy életen át.
Szeretnek, éltetnek,
el sosem felednek,
Tudásod adtad nekik,
s a tanítónénit mindig szeretik.
Mindenki Kati nénije,
születésnapján most az Isten éltesse..
Kívánok nagyon boldogot,
Sok ragyogó gyermek arcot..

Nem bánom én, Szonett:72

NEM BÁNOM ÉN
Szonett .72
Írta:Ács nagy Éva

Nem bánom én a rohanó időt
Ha gyorsan telnek el az órák, percek
Mert addig is még veled lehetek
S még magamhoz ölelem a jövőt

Nem bánom én ha éj után jön nappal
Mert tudom akkor is ölelnek karok
Jönnek még mindig újra hajnalok
Mely örömmel lesz teli, s nem bánattal

Nem bánom én a ráncokat arcomon
Szemem rád ugyanúgy néz, oly ragyogón
Hajam őszes már de benned én vagyok

Nem bánom én ha remeg a kezem
Szeretni még akkor is tud szívem
Veled szerelemben telnek a napok

Egy utcalány gondolatai

Fúj a szél, esik az eső, fázom,
otthon hagytam a kabátom.
De itt az útszélén nem kell,
mert sokat el takar,

a vevő nem látja a portékát,
pénzéért kap mindent ha akar.
A blúzom nyitott, nincs begombolva,
látszik fehér mellem gombja.
A szoknyám túl rövid,
lábam remeg,
combomon feszesek az erek.
A számon vörös a festék,
arcomon púder nyoma,
árulom magam,ez a világunk nyomora.
Kuncsaft ha jön, én alkuszok,
s a bűzös leheletétől, majd elájulok.
De lebeg előttem a ropogós bankó,
eladtam magam most, na ez frankó!
De holnap a lakbérért ha jönnek
előveszem bukszám, s arcomba most nem köpnek.
Lesz kenyér majd otthon, a gyerek is tud enni,
Istenem,nekem az útszélén kell megrohadni?
S akárhogy is fáj, holnap újra itt állok,
mert elmúltak a rózsaszín leányálmok.

Ez a te napod(Mozsolics Ginának)

Ács nagy Éva
Ez a te napod 
(Mozsolics Ginának)

Ez a te napod, ünnepelj hát,

múlasd végig az éjszakát.
Ez a te ünneped,
egy évben egyszer ülheted.
Égjen tortád gyertyáin a láng,
fújd el, s gondold az életed át.
Szép vagy, fiatal,
igaz ért már sok vihar.
De higgy nekem, szép az élet,
találhatsz benne még sok szépet.
Még előtted hever a világ,
nyílik neked még a földön virág.
A nap még kisüt neked,
hiába takarja el felhő az eget.
Borúra mindig jön derű,
de tudod ez nem mindig ilyen egyszerű.
De most csak feledj, ez neked ünnep,
kívánom neked a földön a legszebb mosolyt,
vele kapod a leghűebb szívet, vigyázz rá,
mert ez a tied.
És most fiatal barátnőm köszöntelek,
örülök,hogy ismerhetlek!!

Hallod

Ács nagy Éva
Hallod

Hallod a csendben, sírnak a fák,
hallod, a hó alatt ,hogy roppan az ág?
Látod a szélben a lengedező ágakat,
látod, oly erős, letöri a vágyakat.
Nézd az eső áztatja hajam,
nézd, hogy fázik a hidegben nyakam.

Lásd a fák közt áttörni a napsugarat,
lásd, ébreszt fel az álmomat.
Érzed szólni szívem dalát,
érzed, a vihart érted éli át.
Tudod esőben, hóban ,fagyban állok veled,
tudod, velem vagy, semmi sem árt nekem.
Fagyott szélben is repül a gondolat,
viharos télben a szerelem rügyet fakad.

Nyújtom kezem

Ács nagy Éva
Nyújtom kezem

Rúgtak már belém,
tapostak a sárba,
köptek szemem közé,
s taszítottak mocsárba.
Kaptam pofonokat,
fájdalomtól ráncos lett az arcom,

de ezek után is fejem emelem,
a fény felé büszkén tartom.
Nem adom meg az örömöt,
hogy kacagjanak rajtam,
erőm most ez ,és én ezzel,
mindent visszaadtam.
Adós nem vagyok senkinek,
mit kaptam most én adtam,
kacagok a fénybe,
na most nevess rajtam!
De ha kéred nyújtom kezem,
nyújtom feléd a sárba,
szívem hal bele minden ember fájdalmába.
Barátként ha kéred melletted állok,
nem kenyerem a kárörvendő kacagások.

Utolsó esély (Váratlan ajándék)

Ács nagy Éva
Utolsó esély(Váratlan ajándék)

Megint egy magányos ünnep,

ez volt mindig a gondolatom.

A fa alatt ajándékhalom,

vettem, szeretteimnek,

hogy én kapok-e sosem érdekelt.

Kaptam, néha, de többet ért az öröm,

mit az én ajándékom okozott.

Nekem egyszerre van az összes ünnep,

mit szeretnék, senki sem kérdezett meg.

Aztán egyszer meglepetés ért,

valamit kaptam, váratlan ajándékként.

Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt,

de mégis örömként ért, nem számítottam már rá.

Magányosan, csalódottan kaptam az élettől,

még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam.

Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,

s valakivel az életem megosztani.

Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg,

de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem,

velem van jóban, rosszban, az életemben.

Meddig,

nem tudom, de a váratlan ajándékom féltőn óvom.

Néha

Néha nem tiszták a rímeim,
de enyémek, ők az érzéseim.
Néha nem passzolnak a szavak,
de én vagyok ott, a betűk alatt.
Néha értelmetlen a gondolat,
de nem én kuszáltam össze a sorsomat.

Néha sírnak vagy nevetnek a sorok,
attól függ milyen hangulatban vagyok.
De akár így, akár úgy, én bennük ott élek,
ők az én gyermekeim s velük nem félek.
Egyszerű szavak melyek olyanok mint én,
egy érzelem mi bennem terem, az élet vadvizén.
hol evezem, úszom az árral,
s pillanatként tűnök el, a forgatagában.

Magány foglya

Átkozott hajnal,
előbb jöttél,
nem könyörültél.
Elvitted a szenvedélyt,
az éj vágyódó örvényét.
A magány foglya vagyok,

körbevesznek csukott ajtók.
Átkozott hajnal,
szerettelek,de most
várhattál volna.
Elmúlt a varázsa az éjnek,
magam maradtam,
s te lettél a győztes.