Egy utcalány gondolatai

Fúj a szél, esik az eső, fázom,
otthon hagytam a kabátom.
De itt az útszélén nem kell,
mert sokat el takar,

a vevő nem látja a portékát,
pénzéért kap mindent ha akar.
A blúzom nyitott, nincs begombolva,
látszik fehér mellem gombja.
A szoknyám túl rövid,
lábam remeg,
combomon feszesek az erek.
A számon vörös a festék,
arcomon púder nyoma,
árulom magam,ez a világunk nyomora.
Kuncsaft ha jön, én alkuszok,
s a bűzös leheletétől, majd elájulok.
De lebeg előttem a ropogós bankó,
eladtam magam most, na ez frankó!
De holnap a lakbérért ha jönnek
előveszem bukszám, s arcomba most nem köpnek.
Lesz kenyér majd otthon, a gyerek is tud enni,
Istenem,nekem az útszélén kell megrohadni?
S akárhogy is fáj, holnap újra itt állok,
mert elmúltak a rózsaszín leányálmok.