Ma újra

Ács nagy Éva
Ma újra

Ma éjjel, már nem harcolok,
ma újra álmodni fogok.
Álmodom a forrón tűző napot,
a vígan daloló madarakat.
A fákat , melynek ága mindig nő,
s mindig illatos újra a mező.

Érzem magamon a friss fű illatát,
érzem, s szívem nagyon kalapál.
Látom a lepkéket boldogan szállni,
a gyerekek hadát fürgén szaladni.
Hallom békésen csörgedezni a patakot,
elképzelem magam elé a zuhatagot.
Ma éjjel álmodom,
ma és mindig látni fogom.
Ma újra szemem boldogan ragyog,
ma nem érdekelnek a múló napok.

Építsd fel

Ács nagy Éva
Építsd fel

Nézd a falvakat, városokat,
a tereket, az utcákat,

némelyik elhanyagolt,
lepusztult, siralmas állapot!
Nézd az emberek terhét,
nincstelenségtől szenved a nép!
Nézz a gyerekek szemébe,
magyarázd el nekik,
hogy mi a miértje!
Van aki a kolbászt nem is ismeri,
azt se tudja enni kell, vagy inni.
Hogy lehetne új ruhát is venni,
de csak a turkálót ismeri.
Ezért tégy valamit , harcolj,
gyerekeink ne szenvedjenek a sarctól.
Küzdj a szebb holnapért,
a boldog nevetésért!
Reményt sosem add fel,
higgy minden cselekedetedben.
Építs fel egy új, igaz világot,
meglátod a mosolyt az arcokon.
Szebb lesz ha nem rombolod,
hát tégy érte te is egy darabot!

Hallgat a csend

Ács nagy Éva
Hallgat a csend

nézd a szürke homályba mered,
harcol a fájdalommal,
némán sír magában.
magányosan az erdőben él ,
fák odújába bújik remeteként.
nézd hallgat a csend,
de ott a fák árnyékában,
szürkés köde már oszolni kezd.

Tolvajként

Ács nagy Éva
Tolvajként

Tolvajként osonok,
most épp csókot lopok,

nem adtál , pedig ígérted,
most én pedig követelek!
A csukott ajtó résen bemegyek,
kényszerből simogat kezed.
Szép szó, ígéret, mond hová lett?
Nem adtál, hát mindent elveszek.
Az éj sötétje lepelként takar,
most mindent megkapok, mit szívem akar.
Szemed világit az éjben,
ezt nem vártad, érzem.
Mécsesként jelzi utamat,
most leszek én a napsugarad.
Simogat kezem, felfedezi testedet,
lopok tőled most szenvedélyeket.
Kényszer szeretés, kell nekem az ölelés,
kell a tested melege, kell szíved belseje.
Add nekem még a holnap örömét,
add a szerelmünk igaz jövőjét.
S ha kapok tőled, nem lopok,
ígérem nem tolvajként halok.
Érzem a forró csókokat szám szegletén,
a melengető ölelést a testemen,
átjár a gyönyör, ez hát a szerelem.
Tolvaj létem semmivé foszlik,
ha az érzelem mit érzek, veled eggyé válik.

Vendetta

Ács nagy Éva
Vendetta

Bosszú bosszúért kiált,
vér vért követel,
özvegyek gyászban hunynak el.
Két ember, ki valamiért harcol,
hiszik a vér igazat szól.
Párbaj , életre halálra,
mindent beleadnak a vendettába.
Küzdelem, bosszú, szerelem ,ármány,
nem nevetünk mások halálán.
Élni kell, nem bosszút állni,
harag nélkül megbékélni.
Párbaj életre halálra,
kinek van döntsd el igazsága.

Éltem a szabadság

Ács nagy Éva
Éltem a szabadság

Törékeny testemet átjárja a szél,
szárnyam kétségbe esve csapkodom,
gyönge szívem remeg, fél.
Repülnék, virágszirmára,
de tövis sok van, ami meggátolja.
Pedig éltem a szabadság,
hív, csalogat a nagyvilág.
Eső áztatja át szárnyaim,
elsöpri igaznak hitt vágyaim.

Milyen szép a világ

Ács nagy Éva
Milyen szép a világ

Lásd milyen szép a világ,
nézd mily illatos a virág.
Éld a csodás életet,
érezd az igaz szerelmet.
Remény van mindig,
nézd a virág újra nyílik.
Álmodj friss harmattal,
békében folyó patakokkal.
Látod már mily szép a világ?
ha azt látod mit szíved lát!
Hallod, a madár is dalol,
ő senkivel sem harcol.
Repked fáról fára,
énekel s a párját várja.
Boldog, s te is lehetsz,
ha végre kinyitod a szemed!

Lesz még

Ács nagy Éva
Lesz még

Mélyen az iszapban álltam,
fuldokoltam a mocsárban.

Levegő után kapkodva,
napsugarába kapaszkodva.
Bíztam abban, talán felemel,
lesz még a földön számomra hely!

Csodás nyár

Ács nagy Éva
Csodás nyár

Kékszínben pompázik az ég,
aranylón ragyog a nap,

fénye szivárványt játszik a kapu alatt.
Bárányfelhő vonul az égen,
a nyári meleget testemben érzem.
Sárgul a búzamező aranyló kalásza ,
tereli nyáját a falu juhásza.
A vízparton gyerekek gyűlnek,
a hűsítő vízbe önfeledten merülnek.
Hangos kacagás zaja hallatszik,
itt most boldog élet zajlik.
A hegytetőre pár ember ballag,
ők most épp kirándulnak.
Nyakukba vették a világot,
feledik a szürke hétköznapot.
Hahó emberek, hív a természet,
fedezzétek fel az életben a szépet!
A mező is nektek integet,
most senki nem várja a telet.
Tombol a meleg, romantikus a táj,
visszhang vissza kiabál,
csodás élmény, csodaszép nyár!

Hajdinyák Katalinnak, névnapodra.

Ács nagy Éva
(Névnapodra)
Hajdinyák Katalinnak szeretettel!

Névnapodra mit is írjak én,
örülök,hogy a barátnőm te lettél!
Szép emlék az ami összeköt,
igaz volt benne néha rög.
De nélküled nem lettek volna szépek,

azok a feledhetetlen diákévek.
Vagy nekem még most is,
pedig az évek jöttek mentek,.
S én még most is ugyanúgy szeretlek.
Tehát most köszöntlek a névnapodon,
nincs virágom, ezért neked most-e verset adom.
Isten éltessen barátnőm , légy ilyen mindig,
így szeretlek , pont így.

Mindent szeretnék

Ács nagy Éva
Mindent szeretnék

Fénykép az asztalon,
nézem,s emlék hozzám szól.
Mosoly az arcodon,
nevettünk minden kis bajon.
Szemedben a csillogás ott van,
látom ott a sarkában.
Hajad kócos, még látszik,
vele a szél pajkosan játszik.
A kar mely úgy ölelne,
ott van a szenvedély sejtelme.
Ölelj át, most bújnék,
válladhoz még simulnék.
De nincs más csak fénykép,
pedig én mindent szeretnék!

De szívesen

Ács nagy Éva
De szívesen

Kikapcsolnám az idő gombját,
megoldanám mindenki gondját.
Nem rohanna senki a vesztébe,
boldogság honolna itt végre.

De szívesen festenék boldog életet,
adnék mindenkinek szeretetet.
Látnék ragyogó boldog arcokat,
nem a sírástól maszatos gyászolókat.

De építenék remény szigetet,
oda vinni azokat, kiknek elveszett.
A fák között szaladna sok gyerek,
lenne mindig étel, hogy egyenek.

Játszani kéne , amíg gyerek a gyerek,
megtanítanám, hogy újra azok legyenek,
Felnőni ráérnek, ne siessenek,
reményt el így sosem veszítsenek.

De szeretnék huzatot húzni a világra,
sötét oldalát átszínezni napsárgára.
De jó is volna ha megvilágosodna,
a fekete színre senki nem gondolna.

Pillanat.Haiku

PILLANAT
Haiku
Írta:Ács nagy Éva

pillanat a lét
volt nincs s máris tovalép
de a nap ragyog

Rabod lettem

Ács nagy Éva
Rabod lettem

csillag volt szemedben,
ragyogott,
mellettünk fénylett a hold.
néztem a fényébe,
körbe ölelt a csend,
simogatott kezed.
rabod lettem,
csillagod az éjben.

Vagyunk még

Ács nagy Éva
Vagyunk még

Jöttél felém, a semmiből,
korom sötét volt és köd.
De a fény csillant benned,
mert azt hoztad nekem.
Álltál némán ,szemed keresett,
vártál rám,vajon milyen leszek?

Dobogott hevesen szíved,
igazi lesz vajon ez a szerelem?
Örökké tart majd egy életen,
vagy átfúj a szél a réseken?
Titok volt, még most is az,
de hittünk benne örökké tart.
Szorosan fogtad a kezemet,
mélyen néztél, szemed nevetett.
Parázslott a szenvedély,
drágám az élet oly nehéz!
De még vagyunk, kitartunk
őrízük, ködös varázsos hajnalunk.

Adj még

Ács nagy Éva
Adj még

Kereslek, kezem kihűlt paplant simogat, 
szemem a sötétben érted kutat.
Lassan pirkad, már nem vagy velem,
csak gyűrött párnádat ölelem.
Elmentél, megint magam vagyok,
magányosak lettek a hajnalok.
Fázom, a hidegben reszketek, 
adj még nekem belőled meleget!

Veled

Ács nagy Éva 
Veled

Ölelj, karolj át még,
simogasson kezed.

Szeress, benned ébredek.
Illatos felhő vonul át szívemen,
veled édes, mámoros a szerelem.

Álmodj (Biának)

Ács nagy Éva
Álmodj (Biának)

Álmodj kicsim, szépet igazat,
daloló boldogság madarat.
Álmodj havas hegytetőt,
tiszta vizű tavat, éltetőt.
Álmodj a csodás világgal,
az illatosan nyíló virággal.
Álmodj fényes napsugárral,
a simogató üde hajnallal.
Álmodj igaz emberekkel,
álmodj kicsim jó kedvvel!

Emlékfoszlány

Ács nagy Éva
Emlékfoszlány

Egy sárgára festett kicsi ház,
előtte áll egy cseresznyefa,
s a mamám ott ül alatta.
Vagy az ajtóban állva leselkedik,
vagy a vacsorával tüsténkedik.

Mellette macska sündörög,
éhes már, tejért könyörög.
Kint a kutya mérgesen ugat,
ijesztgeti nagy hangon a vándorokat.
Kerítésen a napon kint a dunyhám ,

rajt a napsugár táncot jár.
Kotkodál a tyúkanyó,
lesz a tálon ennivaló.
Az ablakon a függönyt a szél fújja ,
a szobát járva át, itt az útja.

Kötélen szárad a ruha,
mamám két kezével mosta.
Szelt nekem friss kenyeret,
szívből adta, éhezni nem engedett.
Megsimogatja öreg kezével fejemet,

a mamám nagyon szeretett!
Emlékfoszlány , mind képzelet,
de legalább vele lehetek!
Még szorosan, féltőn fogja a kezem,
sír, vár valamire, nézi a szemem

Vár, lesi , hogy megérkezem!
Akkor végre mellette leszek,
kacagok én boldog gyerek!
Falu szélén, kicsi sárga házban,
úszunk együtt a boldogságban!

Lesz még ott szeretet!

Látok

Ács nagy Éva
Látok

Kinyílt a szemem , már látok,
eddig vakon követtem a világot.

Azt láttam mit én akartam,
nem tetszett, fejem elfordítottam.
De már látok, rájöttem,
nincs lila köd előttem!
A szürke hályog lehullt,
szép tiszta lett a múlt.
Több színben pompázó,
majdnem teljesen átlátszó.
Látok, nézek és képzelek,
színesben játszó életet.

Vancsai Erzsikének

Névnapodon mit is kívánhatnék,
amerre mész, ragyogjon az ég.
Lépteid nyomán nyíljanak virágok,
tedd szebbé az egész világot.
Szeretet mi lényedből árad,
minden embernek megnyugvást ad.
Légy nagyon boldog kívánom,
légy mindig igaz hű barátom.

Béke sziget. Renga

Ács nagy Éva
Renga. Láncvers
Béke sziget

Az erdő mellett 

a zöld közelben lakom
ott madár dalol
boldogan vígan szállhat
örül a szabadságnak

Énekét semmi
nem zavarja, hallgasd csak
hangja szól lágyan
hirdetve a békejét
s a természet szépségét

Ez a nyugalom
itt a béke szigete
kedves itt minden
lelkem egy illatával
szabadság bennem éled

Jövőhét elé

Ács nagy Éva
Jövőhét elé

Hajnalok hajnalán,
pirkad, a nap süt rám.

Alig nyitom ki szemem,
ágyam kidobott, a szemtelen!
A vekker is csörög,
kakasom kukorékol,
rekedt hangon, ébredj fel!
Lehet erre nemet mondani?
muszáj lesz felkelni.
Jöhet a kávé, fogmosás,
a mai napom tiszta gáz!
Hajam kócos, indulok,
francba, már megint kapkodok!
Majd elindultam mezítláb,
fordulhatok vissza mindjárt.
Na most talán minden rendben,
magamat helyre tettem.
Jöhet a meló, most nem várom,
egyáltalán nem kívánom.
Lesem mikor lesz vége,
s erőt gyűjtök a jövőhétre!

Élnem nem hagyják

Ács nagy Éva
Élnem nem hagyják

Férgek rágják lelkemet,
utat vájnak testemen.
Marcangolnak és tépnek,
adnak az enyészetnek.


Férgek járnak testemben ,fuldoklom,
fújom a világra véres habom.
Már csak seb van, nincs ép hely rajtam,
nincs magamon uralmam.


Piros vérem lassan fekete,
sötét szurok folyik erembe.
Lüktető szívemet zsinóron rángatják,
létem már az övék, élnem nem hagyják.

Újra korog

Ács nagy Éva
Újra korog

Elfogyott a kenyerem,
holnap már nem eszem.

Pénzem az nincs venni,
hát nem fogok enni!
Éhezem, képzelem,
álmomban kenyerem.
Rajta van libazsír,
illata csábbal bír.
Jóllaktam,álmodom,
korog a gyomrom.

Tánc volt csak

Ács nagy Éva
Tánc volt csak

A szobámba is besurrant,
ott volt a velem a gondolat.
Hajnali fényben táncot járt,
agyamban folyton ő motoszkált.
Táncoltam a gondolattal,
fényben együtt ringatóztam,
ütemre mint örült doboltam,
de ő elment, el a hajnallal!
Egyedül maradtam végleg,
kihunytak az éji fények.

Mások az illatok

Ács nagy Éva
Mások az illatok

Más illata van a Télnek,
a fenyőfák díszben ,a gyertyák illatozva égnek.
Más az éledező Tavasznak,
felébred a kikelet, napfény újra ragyoghat.
Nyári idő csábítóan hív,
vár a nyaralás s a hűset adó csodás víz.
Az Ősz is zajosan köszönt,
elmúlt minden, de sárga tengerével mosolyogva jött.
Mások az illatok s érzed csodásnak,
mind más, mint minden virágnak.
De mind szeretem, mert ezek nélkül nincs életem,
és így másságukért kellenek igazán nekem!

A mi fecskénk

Ács nagy Éva
A mi fecskénk

Üres az eresz, a reggel már hideg,
dróton ülve gyülekezik a madársereg.

Vége a nyárnak, ők útra készen ülnek,
fúj már a szél, neki vágnak a messzeségnek.

Átszelve a tengert délre repülnek,
melegebb helyet keresnek fészküknek.
Nálunk javában tombol a Tél,
a fecskénk a hidegtől már nem fél.

Változnak a hónapok,jönnek a fagyok,
kályha előtt én is melegben vagyok,
Madárcsicsergés köszönt Tavasszal,
visszajött a fecskénk nagy hanggal.

Fészkét felfedezi az eresz alatt,
nincs egyedül már, párja is akadt.
A tojását nálunk akarja kikölteni,
itt lesz erős és daliás a fecskefi.

Meg kell itt nálunk erősödnie
jön a hideg, neki is kell mennie
s ha jön ismét a napos kikelet,
nekik én újra örvendezhetek.

Lehet csak az utódja jön vissza,
s fészket újra építi s otthonossá rakja.
Mert az ereszt sosem felejtik el,
hol először a szárnyukat emelték fel.

Egyedül

Ács nagy Éva
Egyedül

Már megint újra egyedül, 
az ismerős magány felőröl.

Lesem az órát, számolok!
Várom múlását a perceknek,
addig is hallgatom a csendet.

Most..mintha lépteket hallanék,
ismerős csoszogás, talán te jöttél?
De semmi, csak hallucinálok,
a szél volt az, s én majd kiabálok.

Szívem dobbanása átszeli a csendet,
magányosan követem az éji leplet.
Maradok még kicsit egyedül,
várok, lelkem a csendbe menekül.

Szállhat újra

Hamvad parazsa cigarettámnak
száll füstje felfelé gondolatomnak.
Elillan ,mint füst a légben
cigarettám elveszik a szélben.
Parazsa sincs már, kialudt,
szívemben a láng is kihunyt.
Szunnyad ,kicsit fáradt,
pihen, aztán újra lázad.
Szikrázik, megint lángra kap,
s vele szállhat az örök gondolat.

Haladok

Ács nagy Éva
Haladok

Üszkösödik a gondolat fejemben
kérgesedik az idő tenyeremben.
Szempillám alatt vannak ráncok,
a kor ekéje már mélyet szántott.
Nyakamon a lánc még ragyoghat,
fényes a nap, de nekem beborulhat.
Ő örök, nem úgy mint én,
haladok lassan, elmúlás-feléd!

Holnap

Ács nagy Éva
Holnap

Gondolatban ott leszek veled,
az utolsó utadon én is kísérlek.

Könnyes szemmel imádkozom,
kezemet fájón szívemre szorítom.
Kedvesem, örökre elengedlek,
de tudd, sohasem feledlek.
Holnap, még mindig szeretlek,
bármerre mész, veled megyek.

Csak ennyi

Ács nagy Éva
Csak ennyi

Egy szál rózsa, csak ennyi
s érte te csókot fogsz kapni.
Egy szál virág, semmi más,
megkapod érte a hálát.
Egy szál semmi, benne érzelem,
jutalom az a szerelem.

Múlnak az évek

Ács nagy Éva
Múlnak az évek

telnek, szép lassan előre mennek.
nem számolom,fejben tartani, nem tudom.
de telik,s a vége lassan, de közeledik.
de most még éjszakára jön a hajnal,
még lesz reggel , friss harmattal.
télre jön a tavasz, a fa mindig új rügyet fakaszt.
bennem még minden percben dobog a szív,
az álom ébren,de még álmodni hív.

Csitt

Ács nagy Éva
Csitt


Csitt... most ne mondj semmit
Ne büntess ma senkit
Csak csendben súgd halkan
Hogy csak én halljam
Csak hevesen ölelj
Gyere bújj hozzám közel
Ez mit én is akartam
Csak csendben veled lenni
Hang nélkül igazán szeretni
Így boldog velem az élet
Nem hagytak el a remények
Ölelj szeress csak halkan
Csitt... csak én és te tudjam!

Maga a csoda

Ács nagy Éva
Maga a csoda

Ne várj a csodára, nincsenek,
de ha igazán akarod felépítheted.

A létezésünk maga a csoda,
csoda , gyermekeink mosolya.
Belőled fakadt, benned lélegzett,
csoda, maga az élet!

Gyermeked vagyok

Ács nagy Éva
Gyermeked vagyok

Gyermeked vagyok édesanyám,
egy félénk, kócos kicsi leány.
Számodra még mindig az vagyok,
szívemben szereteted dobog.

Veled én mindig otthon vagyok,
nálad újra hazatalálok.
Szívem szeretetet küld feléd,
amit nem tud megadni az ég.

Álmomban gyerek vagyok újra,
ott vagyok régi kis kuckómban.
Látom kedves játékok szerét,
látom anyám tengerkék szemét.

Látom bent a féltést, aggodalmat,
kisgyerekként nem hagytam nyugalmat.
Nagyon hálás vagyok érte neked,
szíved akkor is forrón szeretett.

Anyaként megértem aggodalmadat,
nekem is zavarják a nyugalmamat.
Már nem nevetek rajtad drága anyám,
már nem vagyok az a félénk kisleány!

Anya vagyok! Pont olyan szerető mint te,
szívemben gyermekeimnek van helye.
Az anya szeret , vigyázza lépteim,
átölel féltőn s védi az álmaim.

Ha az idő gyorsan rohan is velem,
ö akkor is mindig ott lesz, van nekem.
Őrá számíthatok, ha szid, ha szeret ,
gyermeke én vagyok s mindig az leszek!

Gyászoljunk

Ács nagy Éva
Gyászoljunk

Most néztem a képeket,
s boldogan nézett két szempár,
arcán valódi volt a mosoly,
őrizte a boldog gyermekkort.

De én most és mindennap sírok,
mert elvették életét a gyilkosok.
átok rájuk, hulljon a férgese,
ne történjem meg többé sohasem.

Egy ártatlan kicsi gyermek,
most mások által, örökre elment.
a képen még boldogan mosolyog,
mit érezhetett, örök titok.

Emlékezünk egy gyermekre,
egy ártatlan kicsi lélekre,
kísérje végső útján, egy ország,
gyászolja örökké az egész világ.

Szeretünk Bence.

Álmodj

Ács nagy Éva
Álmodj

velem kedvesem,
álmodj
szépet nekem.
álmod
csak nekem legyen.
jó éjt
velem szerelmem.
ébredj
együtt mindig
velem.

A te Tavaszod

Ács nagy Éva 
A te Tavaszod

A hajnalok hidegek még,
erőlködik utoljára a szél.

Lengeti hajam lágyan,
de lassan Tavasz lesz nálam.
Hírnöke jő, az üzenetet hozta,
megérkezett mosolyogva.
Felébredt a kikelet,
a napfényével integet.
Nem rejti el semmi a zöld gyepet,
velünk éled a természet.
Mert nem vagy egyedül, vagyok,
karöltve szerelmesen,veled sétálok.
Simogatva, szorosan fogom kezed,
fényt ,meleget hozok neked.
Szemed boldogan ragyog,
én a te Tavaszod vagyok!

Önmarcangolás

Ács nagy Éva
Önmarcangolás

Asztalon borosüveg, mellette pohár,
melynek fenekére nézek,
a hamutartóban cigarettacsík,
már mind elégett,
önmarcangoló élet, hát sosem lesz véged?
égetem a tűzet, szándékosan,

várom vége lesz, hamarosan.
testem mérgezem, mindennel ha lehet,
ami akad, minden jöhet.
jöjj értem, jöjj értem,
mert ez nem igazi élet,
halál , mit nekem, nem félem!

Elindult a lány

Ács nagy Éva
Elindult a lány

Elhagyta azokat, kik eddig szerették,
elindult, feladta a biztonságos fedélt.

Megtagadta a vért , ki adta az ő életét,
miért, mi végett, nincs rá szó, nincs felelet.

Nem beszél, bujdosik, némán hallgat,
egy anya pedig otthon őrjöngve jajgat.
Ő szülte a világra, s most érte ez a hála,
csak csendben szól gyermekéért imája.

Kalandért, szerelemért? sosem tiltották,
fogta kis batyuját, elment ,merre nem látták.
Elindult, a szabadság íze vitte előre,
pedig otthon semmiért nem vonták kérdőre.

Felnőtt, nagykorú nem gyerek többé,
szabad , maga ura akart lenni örökké.
Fájdalmat mennyit okozott nem érdekli,
sírnak-e érte, közömbös, csak a célja vezérli.

De egyszer talán, megjön, lehet késve,
a sírás lesz társa,mely a temetőhöz kísérte.
Összeomolva zokoghat  fájón a hantnál,
kiálthatja fájdalmasan, bocsáss meg édesanyám!

Szenvedély viharában

Ács nagy Éva
Szenvedély viharában

Vágy a forró testemben,
elemészt, égeti lelkem,
tűz verme szívem.
vágyom a szenvedélyre,
az éjszaka mámorára,
a szád simogató csókjára,
a kezek kutatására,
mely átjárja a testem zeg-zugát,
s felfedezi az öröm forrását.
kell a kéj a nyárban,
kell a mámor a télben,
a szenvedély az őszben,
kell tavaszban szerelem.
ha néha szenvedve fáj is,
ha a bánattól sírok is érted,
mindez a szenvedély kell,
nagyon nekem.
enélkül nem létezem.

Miért

Ács nagy Éva
Miért

Egy gyermek meghalt,
kérdem én miért?
Brutálisan megölték,
kérdem én miért?
Mi volt a bűne,
kérdem én miért?
Mit vétett röpke élete során,
amiért szíve nem doboghat
tovább!
Erre a tettre nincs bocsánat,
halál a gyilkosokra,életért életet,
nem pár évet,
mert a gyilkos csak nevet.
Meghalt egy gyermek,
még nem kellett volna,
játszani vágyott s boldog mosolyra!
kérdem én miért?
Miért nem válhatott felnőtté,
miért lett ő a fekete földé?
Elégtételt Bencének,

s reméljük a bűnös követi.
Halált adjatok neki!

Kertem legszebb virágai

Ács nagy Éva
Kertem legszebb virágai

Kertemben sok szép virág nyílik,
de három különösen kedves nekem,
ha tehetem, még élek őket kényeztettem.

Az első virágom egy gyönyörű rózsa,
neki van már egy szépséges bimbója,
néha szúrós , tüskés nagyon,
de őket semmiért oda nem adom.

A második virágom egy csodás dália,
ha rám néz, ragyog a szeme, édes a mosolya,
ha szól hozzám,szívemben kisüt a nap,
szeretetemből mindig ő is kap.

A harmadik virágom egy daliás kardvirág,
még bimbós, előtte hever az egész világ,
kertemben nyíló virágok keveréke,

az életemet adnám oda érte.

Az én virágaim megszépítik az életem,
s még lélegzem ,nekik létezem.

Ébren várom

Ács nagy Éva
Ébren várom

Gyötört eleget az élet,
túl éltem egy csalódást,

feledtem a rosszat,
álmodtam egy szebb világot,
de valamire rájöttem,
ébren kell várni a valóságot!