Gömbbe zárva

Ács nagy Éva
Gömbbe zárva

Burokban születtem,
vágytam a szép világra,
de csak szenny került utamba.
A szépség , jóság néha létezik,
mindenhol közöny keletkezik.
Szennyezzük a levegőt,
s várjuk a jobb időt.
De ha kivágjuk a fát,
leromboljuk a hazát,
akkor mitől lesz jobb világ?
Ha nem érdekel senkit a másik sorsa,
hogy vágyhatunk mi jobbra?
Miért van az egyik szegény,
épphogy csak megél.
Kenyeret se tud venni,
s a húst sokuk hallomásból ismeri.
Miért van, hogy van aki nagyzol,
és minden jobból ő habzsol.
Másik gürcölhet,de nem jut előbbre,
szegény marad tán örökre.
Ezért üveggömbbe szeretném
zárni a világ egy részét,
odahívni a föld összes szegény népét.
Ott nincs gazdaság, nincs veszekedés,
csak béke,
s mindenki szájában kenyér lesz végre.
Asztalon lesz hús s nem csak vágyakozás,
lesz szeretet s nem csak álmodozás.
A külvilág nem létezik,
a mi újvilágunk a gömbben keletkezik.

Jutka Zvolenski,Névnapodra szeretettel

Ács nagy Éva
Jutka Zvolenski
Névnapodra szeretettel

Ne ród fel hibámul,
hogy elfeledkeztem névnapodról,
ezért most verset írok,
rád szeretettel gondolok.
Legyen szép a mai napod,
legyen még sok boldog névnapod.
Minden mit akarsz teljesüljön,
szeretet szívedben soha ki ne hűljön.
Kívánom neked viszont szeressenek,
mert így szép és felhőtlen az élet.
Gondolatban most veled kócíntok,
tiszteletedre pezsgőt bontok.
Isten éltessen Jutkám minden napon,

a jókedv soha el ne hagyjon.

Kerülget az álom

Ács nagy Éva
Kerülget az álom

Már megint este,
az álom szinte leste
mikor csukom le szemem,
országába mikor lépem,
Eljött ismét értem,
álom itt van,
pedig még nem kértem.
Ébren még szeretnék maradni,
de ő győz, szemem kezd lecsukódni.
Megadom magam, ellene nincs szavam,
takarom magamra húzom, szemem csukom,
és én most újra álmodom,
Pihenni térek,elkerülnek a lidércek,
velem vannak a tündérek,
vigyázzák álmom,
s mindenkinek ezt kívánom,
jó éjt én így köszöntök,
legyen bent nektek is örömötök.

Haiku:KŐSZIRT

KŐSZIRT
HAIKU
Írta:Ács nagy Éva

Magas kőszirtje 
a világnak csodaként
emelték fölénk

Vörös óriás

Ács nagy Éva
Vörös óriás

Nagy titka van a világnak,
miért nőtt ő meg vörös óriásnak.
Azért, hogy vágyakozunk elérni,
gondolatban szeretnénk bejárni.

Istenek közé szeretnénk mi menni,
hisszük,hogy onnét elfogjuk érni.
Vagy megfogni a tűző napot,
felhőkön onnét száguldhatok.

Vagy madárként vágyni a tetejére,
innét nézni le a völgybe.
Vagy szélként tombolni,
csillag szélén kapaszkodni.

Innét mindent lehet,
vörös óriás a vágy nekem.
Az ember mindig vágyik valami után,
mi számára elérhetetlen.

Magas óriás, délcegen áll,
tudom rám valamikor vár.
De ő örök,nekünk nincs sok időnk,
létem lassan elillan, hiába küzdök.
Örök álom, örök vágy,
felhők mögött vörös óriás,
hiába vársz.

Ez szerelem

Ács nagy Éva
Ez szerelem

Lábad nyoma ott a frissen esett hóban,
szerelmed szava ott van a szép szóban.
Simogatásod még érzem testemen,
még betakar, mint a fehér hó az utat, a szerelem.
Csókod íze még itt a számon,
tested melege még bennem él, rá vágyom.
Szavaid simogatnak a téli éjben,
kezeid lázasan kutatnak, vágytól izzó kéjben.
Ez szerelem,
az hát tudom,
mert minden rezdülésedre vágyon hullámzom.

Csukom, zárom

Ács nagy Éva
Csukom, zárom

a kaput,
lelkem 
álomországba
jut.
hol csodás
álmot látok,
minden
ott
van
mit
kívánok,
látok
annyi
szépet,
álmodom,
s
ezt
kívánom
nektek
is.
szép
álom
legyen
veletek.
jó
éjt
mindenkinek.

Csak boldogan

Ács nagy Éva
Csak boldogan

Boldogan nevess,
még ha nehéz is,
mert szép az élet.
Önfeledten szeress,
ha néha fáj is,
mert van kit szeretned.
Élvezd a napsugarát,
mely melegen süt rád.
Élvezd az éjszakát,
mely csodás álmot ád.
Keresd a sötét éj titkát,
benne a vágy szavát.
Keresd és ne találj benn hibát,
meglátod csodás -e világ.

Magam maradtam

Ács nagy Éva
Magam maradtam

a világom káosz,
füst felhő képében 
rombolást látok.
Az ember gyarló,
ölni képes,
bombájával.
Az életet
szünteti meg.
Most felettem
füst
gombaként
kering tovább.
Nincs már ki
kiáltson,
elég,
ne sötétítsd már
világom egét!
Mit kérsz még?
Már csak én vagyok,
de bűnös világ,
lassan én is elmúlok.

Álarc mögött

Ács nagy Éva
Álarc mögött

Álarc mögött van a bánatom,
elrejtve van a fájdalom.
Nevetés , mosoly mögé bújtatom,
ne kacagjon senki sorsomon.
S mit érzek belül-e mögé rejtem,
s álarcom kifelé büszkén viselem.

Egy pillantásnyi idő

Ács nagy Éva
Egy pillantásnyi idő

Vonaton utaztam egy hajnalon,
elmerengve néztem ki az ablakon.
Elsuhantak mellettünk a fák,
s mögötte felbukkant egy állomás.
Nem álltunk meg, csak lassított a vonat,
de ott a peronon láttam meg őt,
elkaptam egy felém küldött pillantást.
Láttam gyönyörű kék szemét,
ámulva nézett a vonatomra s felém.
Röpke másodpercre szemeink összevillantak,
leszálltam volna,
de pillantásunk a vonattal elsuhant.
El, mert a vonat ment tovább,
s elvitte két ámuló szempár
csodás pillanatát.

Mi építkezünk

Ács nagy Éva
Mi építkezünk

Tiniként lázban égtünk,
mindent akartunk ,
hamar szeretünk.
De most őszülő fejjel,
a láz még ott van bennünk,
most is mindent akarunk,
megfontoltan szeretünk,
de építkezünk.
Mert lassan, fokozatosan
építjük fel a szerelmet,
mert egész életre készülünk fel.
Komoly döntés, így az élet delén,
komoly mit építeni kell.

Elmúlás

Ács nagy Éva
Elmúlás

Lehull a levél a fáról,
színes avarként
szinte lángol.
Elviszi a szél messzire,
s lassan eltűnik a semmibe.

Elmúlunk mi is,
mint réteknek virága.
Nem áll senki az
elmúlás útjába.
Elvisz a szél messzire,
s lassan eltűnünk a semmibe.

Talán emlékszik ránk majd valaki?
de lehet , hogy senki sem.
Feledés homályában
elveszünk.

Harmatcseppé válva

Ács nagy Éva
Harmatcseppé válva

Harmatcseppé vált könnyem,
falevélen pihenni tért.
Néz érdeklődve szerte szét.
Keresi társait,
vajon lesz még?
Hull több is a levélre,
vagy elapadt,
s gyönggyé válva
nekem ő megmarad!

Árva pad

Ács nagy Éva
Árva pad

Elárvult a pad,
tengerpartján némán néz csak.
Pedig látott ő szerelmeseket,
hallgatta dobogását, két szerető szívnek.
Kihallgatott ő sok vallomást,
látott vágytól remegő csókolózást.
De ő mindig ott volt, várt,
nem is tehetett mást.
Nézte a tenger habjait,
nézte szerelmesek csókjait.
Most pihen kicsit,
magányos, de sosem feledik.
Szerelmesek visszatérnek,
tengerben fürödve , újra remélnek.
Mindig jön más,
mindig lesz epedő új vallomás.
Addig csak vár a pad,
nézi a vizet,
de várja a két új szerelmes lelket.

Csillapítsd

Ács nagy Éva
Csillapítsd

Tenger hullám partot mos,
szívem belül zavaros tajtékos.
Háborgó hullámok szélét körülfogják,
vihar szelei körbe nyaldossák.
Csillapítsd moraját,nyugtasd a vihart,
ne okozzon gyönge lelkemben bajt.
Szél vigye messze háborgó hullámát
tengernek,
hirdesse békéjét szívemben,
igaz szerelemnek.

Maradj

Ács nagy Éva
Maradj

Hiányzol máris, pedig még itt vagy,
de te vagy nekem minden gondolat.
Űr mi szívemben majd marad,
mássá teszi sorsomat.
Ne menj még,
maradj,
nem jött el a búcsúpillanat.
Halaszd el távozásod,
mert nélküled énem csak pislákol.
Hiányzol, mint éltető víz
a vándornak a sivatagban,
mint kenyér az éhezőknek
a barakkban.
Ne menj még,
maradj,
nélküled nem létezik
az erdő szépsége,
mert veled sétáltam ott kéz a kézben.
Szívdobbanásom eggyé forrt veled,
egyesült két szerelmes test s lélek.
Nélküled más illata van a virágnak,
más a hangja a dalos madárnak.
Éneke magányos , szomorú,
Ne menj még,
maradj,
éltemre ne jöjjön idő előtt ború
nekem nem kell még koszorú.
Maradj!

Kicsi lányomnak

Ács nagy Éva
Kicsi lányomnak

Valamikor a világra hoztalak,
valamikor karomban tartottalak.
Lágyan altatót súgtam füledbe,
s te elaludtál a mesémre.
Mondtam szép az élet,
mindig várnak az élmények.
S ha felnősz te is megérted,
miért érdemes élned.
Meséltem, és meséltem
rám néztél, szemed fénylett.
Anya szeretlek,köszönöm néked.
S most én köszönöm, hogy téged kaptalak,
s téged ringathattalak.
Csoda voltál nekem , kicsi kis csoda,
kinek legszebb volt a mosolya.
Most köszöntlek születésed napján,
Isten éltessen kicsi kis violám.

Vér vér ellen

Ács nagy Éva
Vér vér ellen

Miért van az, hogy vér vér ellen fordul,
anya csak nézi, könnye csordul.
Ki mellé álljak, kit védjek, kit ne bántsak?
Vér a vér ellen,de nekem is ők a vérem!
Most hull a könnyem, mert tétlenül nézem.
Fájdalom mar a szívembe,
jajgatásom nem hallja senki se.
Fáj marcangol a bánat,
most mit csináljak?
Kiket én szültem a világra,
látom , ellenségé válva.
Istenem, miért büntetsz!
Nem volt elég, most még mást is követelsz!
Megpróbáltatásból elég már,
kérem a szebb holnapot, tudom vár!
Szívem ketté törve, meghasadt,
Sorsom látom,most a kilátástalant.

Csend

Ács nagy Éva
Csend

Megtörném,
de nem lehet,
mert kell,
hogy néha
az legyen.
Ezért inkább
némán én is
az leszek.

Kötél

Ács nagy Éva
Kötél

Csomóra kötöm lassan nyakamon,
rántok rajt, jó erősen meghúzom.
Elég volt feladom, elég a lelki fájdalom,
kiszállok, s világom elhagyom.
Veszek, erre talán még jut,
még pár apróból kifut.
De gyáva vagyok,
élnem kell itt,
pedig nem mindig akarok.
S ő marad a ruhaszárítón,
nyaklánc az mi fénylik nyakamon.
Győz gyávaságom,
erősebb élni akarásom.
Maradok -e világon.

Bolond én

Ács nagy Éva
Bolond én

Gyerekkort elfeledtem,
de most elővettem.
Semmi nem számít,
nincs külvilág,
csak én és az unokám.
Bohóc lettem érte,
lefekszem a fűbe,
számolom a hangyákat,
gyártom a homok pogácsákat.
Kergettem a lepkéket,
nézem a fecskéket.
Bámulom a felhőt,
fejem felé tesz esernyőt.
Pedig nem esik,
de fejemre teszik.
Vagy épp repülőst játszunk,
s hangosan kiabálunk.
A macskát is fésülőm,
Barbi baba az én hősöm.
Néznek rám sokan furcsán,
miért viselkedek ily bután.
De nekem csak ő számít,
lesem gondolatait.
Nélküle sivár lenne az élet,
vége lenne a gyerekkor ízének.
Vége a boldog nevetésnek,
én már csak neki élek.
Bohócként vele lépek.

Nem tudom

Ács nagy Éva
Nem tudom

Néha nem tudom ki vagyok,
néha nem tudom merre indulok.
nem ismerem magam,
nem ismerem utam.

Ki vagyok én, merre induljak?
Fertőzi agyam kérdés és gondolat,
ismerni szeretném igazi magam,
tudni szeretném merre vezet utam.

Lépked valaki előttem, némán,
megy az a valaki ,
tán én, a sors útján.

Lesem

Ács nagy Éva
Lesem

Hallgat a szó,
néma a csend,
most érik be
a szerelem.
Lesem!

Lábad nyoma

Ács nagy Éva
Lábad nyoma

Lábad nyomot hagyott a hóban,
itt voltál, tudják most valóban.
Fogtad a viharban kezemet,
sötét ködben suttogtad nevemet.
El sem engedtél addig míg tartott a vihar,
szorítottál magadhoz, s tudtam itt vagy.
Személyed bennem is nyomot hagyott,
vártam a csókra, s hó is elolvadott.
Lábad nyomát már nem őrzi,
mert jött a fényes Tavasz,
de emlékeimben újra havat hordasz.
S ez itt van mindig, pedig tudom
a Tél után jön a Tavasz,
de csókod bennem hordom.
Érintésedre mint hópehely én is olvadtam,
tested melegétől, bíz vágyra fakadtam.
Mint Tavasszal a fán a rügyek,
belőlem szerelmet termeltek.

Valahol

Ács nagy Éva
Valahol

Valahol volt egy lány,
valahol elveszett,
egy kanyarban tán.
Tett néha kitérőt ,
párszor érintette
a boldogság mezőt.
Álmodozott, szeretett,
önfeledten nevetett.
De sokat sírt,
mert boldogulni
nem mindig bírt.
Valaha volt egy lány,
de feladta ,
ő jövőben nem létezik,
múlt az a hely,
hol temetkezik.
Valahol van,
most sír talán,
valahol
hisz abban
hogy jövő rátalál.

Várom

Ács nagy Éva
Várom 

Várom, hogy ír 
várom, hogy hív,
de nem jön levél,
nem jön üzenet,
üres a papír.
Néma a telefon,
nem csörög,
csak a fán,
a levél zörög,
nem hallom
szólni hangját,
nem a szavát.
Néma ,
hallgat.
Most még
várjak?

Létem a csoda 2.

Ács nagy Éva 
Létem a csoda

Csoda, hogy megszülettem élve,
világra jöttem, kicsit félve.
Szerencsés voltam,
lehettem volna más is,
ringathatott volna kanális,
születhettem volna halva ,
vagy tehettek volna bokorba.
De én kellettem, én jó helyre születtem!
Élve szerettek, engem vártak, s felneveltek!
Jó helyre jöttem,szeretetre ébredtem.
Anyám, apám gyermeke lettem.
Csoda, hogy vagyok,
csoda születésem,
csoda maga az élet.

Ma este

Ács nagy Éva
Ma este

ismét álomországba lépek,
hol csodásak a fények.
Ott nincs rossz,csak képzelet,
minden van ott, mi létezhet.
Álomangyal énekével elaltat,
szép bűvös tánccal elringat.
Fejem teszem puha párnára,
bújok kedvesen angyalom karjába.
Átölel majd kedvesen,
vigyázz rám egy életen.
Nyugalmam nála meglelem,
szívem jóságát ott keresem
Álomban táncolok,
felhőkkel vágtatok.
Ringat az álom,
altat a képzelet,
csoda mesében létezem.
S jő a reggel, ébredek,
álom ez, képzelet?
Hajnal köszön hangosan,
álmodtam csupán valóban.

Mi

Ács nagy Éva
Mi

Te és én , mi ketten,
két bohóc, két nevettető,
de szívből szerethető.
Mi egymásra találtunk a legelején,
együtt voltunk a suli végén.
Bohóckodtunk a katedrán,
nem sírtunk egymás baján.
Így fogadtak el minket,
s mi nekik adtuk szívünket.
Ránk számíthattak mindenben,
bízhattak szerető szívünkben.
Mert az volt, nem számított
nekünk ki honnét jött,
nekünk egyforma volt.
Te és én szerettük mindet,
de ők hiszem minket is szerettek.
Hallgatni te sem tudtál,
az igazunkért velem együtt kiálltál.
Néha bíz te is mint én ráfaragtál,
de semmibe bele nem nyugodtál.
De velem te kis bohóc,
felállni mindig tudtál!
A színpad lett volna a mi világunk,
tudom mi ott is helytálltunk.
A táblánál szólni nem tudtunk,
nekünk a nevettetés volt a dolgunk.
Tanulni minek, elég volt néha-néha,
akkor ki gondolkodott volna új balhéra.
Maradj ilyen velem együtt,
igaz magunk nem feledjük.
Nem tudunk mások lenni,
nekünk a középpontban kell forogni.
Ne váltóz meg, nem akarom,
akkor kivel bohóckodom?
Ha kell ülj a hátamra,
s én parókát teszek a hajadra.
De szeretlek így,
mert szerethető pont így vagy!

Létem a csoda

Ács nagy Éva 
Létem a csoda

Csoda maga az volt, hogy én lettem,
megfogantam,s én győztem.
Csoda maga volt a kilenc hónap,
éltem mint hal a vízben,én a magzat.
Csoda, hogy megszülettem élve,
világra jöttem, kicsit félve.
Szerencsés voltam,
lehettem volna nem az,
születhettem volna halva,
vagy tehetek volna akár egy bokorba.
De én kellettem, én jó helyre születtem!
Élve szerettek, engem vártak, s felneveltek!
Jó helyre jöttem,szeretetre ébredtem.
Anyám, apám gyermeke lettem.
Csoda, hogy vagyok,
csoda születésem,
csoda maga az élet.

Régi szerelem

Ács nagy Éva
Régi szerelem

Csak a szépre emlékezem,
nem múlt el az érzelem.
Csak szunnyadt valahol,
pihenő helyen volt.
De tüze mindig éget,
mindig lángra képes.
Lehet tini énem keresem,
de kell a régi szerelem.
Benne él az egykori lány,
ott benne van a tini vágy.
Te vagy a múlt
mit nem zártam le,
veled szívesen merülök egykori énembe.
Te vagy a jövő ,
melynek nem tudom mi lesz a vége,
de ott vagy teljesen életemben.
Sok év után elvakít a fényed,
felébredni még nem akarok,
lehet félek.
Én még álmodni akarok,
ha hozzá bújok, majd elolvadok.
Még kell nekem éltető szerelmed,
veled még lázadó tini lehetek.
S lesz ami lesz , el nem futok,
ha mennydörög is boldog vele újra vagyok.
Szerettem, most szeretem, soha nem feledem.

A leg nekem

Ács nagy Éva
A leg nekem

Visszakaptam,
egyszer már elvesztettem,
de most nem engedem!
Ő kell,
ő kedves,
ő a leg nekem.
Ha kell fogom kezét,
letörlöm könnyező szemét,
meggyógyítom fájó szívét,
szebbé teszem életét.
Messze van,
távol tőlem,
de benne van szívemben,
a múltban, a jövőben,
kíséri röpke létem.
Ő gondolt rám,
az én gondolatom is nála járt,
de nem kerestük a másikat,
barátság csak évekre szakadt.
De nem el,
mert a leget sosem felejtjük el!
Marad örökre nekünk,
vele együtt létezünk,
távozásomkor viszem magammal,
mert velem kicsit ő is hal.
De most még miénk,
most még velünk ő is él.