.jpgGY%C3%9CR%C3%9C.jpg)
Utolsó esély(Váratlan ajándék)
Megint egy magányos ünnep,
ez volt mindig a gondolatom.
A fa alatt ajándékhalom,
vettem, szeretteimnek,
hogy én kapok-e sosem érdekelt.
Kaptam, néha, de többet ért az öröm,
mit az én ajándékom okozott.
Nekem egyszerre van az összes ünnep,
mit szeretnék, senki sem kérdezett meg.
Aztán egyszer meglepetés ért,
valamit kaptam, váratlan ajándékként.
Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt,
de mégis örömként ért, nem számítottam már rá.
Magányosan, csalódottan kaptam az élettől,
még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam.
Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,
s valakivel az életem megosztani.
Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg,
de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem,
velem van jóban, rosszban, az életemben.
Meddig,
nem tudom, de a váratlan ajándékom féltőn óvom.
hogy én kapok-e sosem érdekelt.
Kaptam, néha, de többet ért az öröm,
mit az én ajándékom okozott.
Nekem egyszerre van az összes ünnep,
mit szeretnék, senki sem kérdezett meg.
Aztán egyszer meglepetés ért,
valamit kaptam, váratlan ajándékként.
Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt,
de mégis örömként ért, nem számítottam már rá.
Magányosan, csalódottan kaptam az élettől,
még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam.
Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,
s valakivel az életem megosztani.
Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg,
de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem,
velem van jóban, rosszban, az életemben.
Meddig,
nem tudom, de a váratlan ajándékom féltőn óvom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése