GONDOLATOK SZÜLINAPOMRA

Eljött megint ez a nap, öregebb lettem,
sirassam, vagy zeneszóval ünnepeljem?
De nem, én most ma vigadok,
nyomorúságom ellenére, még itt vagyok.

Tortám nincs, még sosem volt,
nekem egy mosoly mindig szépen szólt.
Kaptam is gyerekeimtől sokat,
ragyogó fényes boldog arcokat.

Nekem ők a tortámon a hab,
belőlük szívem jól lakhat.
Lengessem zászlóm a szélben,
Istenem ezt is megértem!

Majd emberöltő, félévszázad,
tini énem ellene már nem lázad.
Haladok utamon lassan előre,
családomból kapok mindig erőre.

Éljen! ünnepeljetek, ez az én napom,
s mivel vala megszülettem, én hagyom.
Anyám, apám áll az ajtóban,
tartják miért jöttek, nagy titokban.

De kezükben virág, én ezt tudom,
mondják egyszerre.Isten éltessen lányom.
Hát éltessen, most nem bánom,
az ajándékom tőlük elfogadom.

Tesóim is mind köszöntenek,
most tuti el nem felejtenek.
Férjemnek is eszébe jutok,
tőle valamit kapok, mit az titok.

Unokám a drága köszönt , olyan édes,
érte a szívem mindenre képes.
Dalol, felém fut, nekem csacsog,
tőle teljesen elolvadok.

Egy évben egyszer van ez a nap,
utána jön a monoton hétköznap.
Robotolok, nyugdíjba még nem vonulok,
dolgozó hétköznapi ember vagyok.

Vannak az életemben gondok,
számtalan apró kicsi, de sok.
De mindig kilábalok belőle,
szívem nyitott az újabb derűre.

Barátaim is megköszöntenek,
s nekik én bátran felelek.
Tisem lesztek fiatalabbak,
s belátják velem együtt haladnak.

S most nem létező tortámon,
a gyertyákat gyorsan elfújom.
Hányat, nem számolom, lenem írom,
köszöntöm szól magamnak, hangosan.

Isten éltessen örök magam,
öregszel!!!

Barátaimnak

Köszönöm annak ki ma gondolt rám,
köszönöm, hogy barátaim vagytok,
s remélem mindig azok is maradtok.
Köszönöm a jó kívánságokat,
köszönöm a szép szavakat,
de mindenekelőtt azt köszönöm,
hogy veletek osztozhattam itt az örömön.
Veletek a bánatomban,
s ti gondoltatok rám, egy jó szóval.
Most én mindenkinek kívánok boldog jövőt,
mosolygós ragyogó arcokat,
gond nélküli holnapokat..
Csak egy szívet küldök itt most nektek,
tudjátok, én mindenkit szeretek,
most virtuálisan magamhoz ölelek.

Tűzet raktam

köré angyalok gyűltek,
táncoltak az embereknek.
Ennyi boldog csillogó arc,
ennyi mosoly mi ott csillant.
Neve volt a szeretet,
angyalokkal érkezett.
Ölelte egymást felnőtt és gyerek,
kívántak boldog ünnepet.
Angyalokkal táncolva,
egymást felfedezve,
békében ünnepelve,
Kívánok én is mindenkinek,
éljen bennünk mindig a szeretet.

Karácsonyi kívánság

Csillagszóró szórja fényét,
kívánj most örök békét,
Boldogságot otthonokba,
bő tál ételt az asztalra.

Éhezőknek nyújts meleg ételt,
kabátot is adj, legyen jó bélelt.
Hideg a köve az aluljárónak,
melegítse át szeretet, most lángolhat.

Illatos kalács az asztalon,
szívedben béke és nyugalom.
Menyből az angyal újra itt van,
eljön mindenkihez ki most ad.

Boldog ünnepet mindenkinek,
karácsonyi igaz fényeket,
Isten gyermeke mind ki élő,
még az is ki már nem hívő.

Minden lelket fenyő illat jár most át,
minden szívben mécsesként ég láng.
Mindenkiben ébred a szeretet,
kellemes karácsonyi ünnepet.

Hópihe szálljon ablakodra,
angyalok vigyázzanak álmodra.
Hát adj, adj most szeretetet,
adj mindenkinek egy kis meleget!

Csenteiné Balog Katalinnak(Gyermekeimért)

Ács nagy Éva
Gyermekeimért
(Csenteiné Balog Katalinnak)

Most én éltetlek téged,
te tanítottad gyermekeimet.
Az első betűket, az első számokat,
nekik, mind te adtad.
Sosem feledem, hálás vagyok érte,

s ezért és másért, nézz fel az égre.
Érted ragyog most minden csillag,
neked süt ki fénylőn a nap.
Téged áldd a fényes holdsugár,
gyereknevetés kísér egy életen át.
Szeretnek, éltetnek,
el sosem felednek,
Tudásod adtad nekik,
s a tanítónénit mindig szeretik.
Mindenki Kati nénije,
születésnapján most az Isten éltesse..
Kívánok nagyon boldogot,
Sok ragyogó gyermek arcot..

Nem bánom én, Szonett:72

NEM BÁNOM ÉN
Szonett .72
Írta:Ács nagy Éva

Nem bánom én a rohanó időt
Ha gyorsan telnek el az órák, percek
Mert addig is még veled lehetek
S még magamhoz ölelem a jövőt

Nem bánom én ha éj után jön nappal
Mert tudom akkor is ölelnek karok
Jönnek még mindig újra hajnalok
Mely örömmel lesz teli, s nem bánattal

Nem bánom én a ráncokat arcomon
Szemem rád ugyanúgy néz, oly ragyogón
Hajam őszes már de benned én vagyok

Nem bánom én ha remeg a kezem
Szeretni még akkor is tud szívem
Veled szerelemben telnek a napok

Egy utcalány gondolatai

Fúj a szél, esik az eső, fázom,
otthon hagytam a kabátom.
De itt az útszélén nem kell,
mert sokat el takar,

a vevő nem látja a portékát,
pénzéért kap mindent ha akar.
A blúzom nyitott, nincs begombolva,
látszik fehér mellem gombja.
A szoknyám túl rövid,
lábam remeg,
combomon feszesek az erek.
A számon vörös a festék,
arcomon púder nyoma,
árulom magam,ez a világunk nyomora.
Kuncsaft ha jön, én alkuszok,
s a bűzös leheletétől, majd elájulok.
De lebeg előttem a ropogós bankó,
eladtam magam most, na ez frankó!
De holnap a lakbérért ha jönnek
előveszem bukszám, s arcomba most nem köpnek.
Lesz kenyér majd otthon, a gyerek is tud enni,
Istenem,nekem az útszélén kell megrohadni?
S akárhogy is fáj, holnap újra itt állok,
mert elmúltak a rózsaszín leányálmok.

Ez a te napod(Mozsolics Ginának)

Ács nagy Éva
Ez a te napod 
(Mozsolics Ginának)

Ez a te napod, ünnepelj hát,

múlasd végig az éjszakát.
Ez a te ünneped,
egy évben egyszer ülheted.
Égjen tortád gyertyáin a láng,
fújd el, s gondold az életed át.
Szép vagy, fiatal,
igaz ért már sok vihar.
De higgy nekem, szép az élet,
találhatsz benne még sok szépet.
Még előtted hever a világ,
nyílik neked még a földön virág.
A nap még kisüt neked,
hiába takarja el felhő az eget.
Borúra mindig jön derű,
de tudod ez nem mindig ilyen egyszerű.
De most csak feledj, ez neked ünnep,
kívánom neked a földön a legszebb mosolyt,
vele kapod a leghűebb szívet, vigyázz rá,
mert ez a tied.
És most fiatal barátnőm köszöntelek,
örülök,hogy ismerhetlek!!

Hallod

Ács nagy Éva
Hallod

Hallod a csendben, sírnak a fák,
hallod, a hó alatt ,hogy roppan az ág?
Látod a szélben a lengedező ágakat,
látod, oly erős, letöri a vágyakat.
Nézd az eső áztatja hajam,
nézd, hogy fázik a hidegben nyakam.

Lásd a fák közt áttörni a napsugarat,
lásd, ébreszt fel az álmomat.
Érzed szólni szívem dalát,
érzed, a vihart érted éli át.
Tudod esőben, hóban ,fagyban állok veled,
tudod, velem vagy, semmi sem árt nekem.
Fagyott szélben is repül a gondolat,
viharos télben a szerelem rügyet fakad.

Nyújtom kezem

Ács nagy Éva
Nyújtom kezem

Rúgtak már belém,
tapostak a sárba,
köptek szemem közé,
s taszítottak mocsárba.
Kaptam pofonokat,
fájdalomtól ráncos lett az arcom,

de ezek után is fejem emelem,
a fény felé büszkén tartom.
Nem adom meg az örömöt,
hogy kacagjanak rajtam,
erőm most ez ,és én ezzel,
mindent visszaadtam.
Adós nem vagyok senkinek,
mit kaptam most én adtam,
kacagok a fénybe,
na most nevess rajtam!
De ha kéred nyújtom kezem,
nyújtom feléd a sárba,
szívem hal bele minden ember fájdalmába.
Barátként ha kéred melletted állok,
nem kenyerem a kárörvendő kacagások.

Utolsó esély (Váratlan ajándék)

Ács nagy Éva
Utolsó esély(Váratlan ajándék)

Megint egy magányos ünnep,

ez volt mindig a gondolatom.

A fa alatt ajándékhalom,

vettem, szeretteimnek,

hogy én kapok-e sosem érdekelt.

Kaptam, néha, de többet ért az öröm,

mit az én ajándékom okozott.

Nekem egyszerre van az összes ünnep,

mit szeretnék, senki sem kérdezett meg.

Aztán egyszer meglepetés ért,

valamit kaptam, váratlan ajándékként.

Igaz nem volt ünnep, nem volt a fenyő alatt,

de mégis örömként ért, nem számítottam már rá.

Magányosan, csalódottan kaptam az élettől,

még egy utolsó esélyként őt, hogy az életem rendbe hozzam.

Még tudjak szeretni, valaki mellé bújni, ölelni,

s valakivel az életem megosztani.

Eleinte nehéz volt felfogni, én ezt nem érdemeltem meg,

de őt kaptam, ő engem akart, azóta is fogja kezem,

velem van jóban, rosszban, az életemben.

Meddig,

nem tudom, de a váratlan ajándékom féltőn óvom.

Néha

Néha nem tiszták a rímeim,
de enyémek, ők az érzéseim.
Néha nem passzolnak a szavak,
de én vagyok ott, a betűk alatt.
Néha értelmetlen a gondolat,
de nem én kuszáltam össze a sorsomat.

Néha sírnak vagy nevetnek a sorok,
attól függ milyen hangulatban vagyok.
De akár így, akár úgy, én bennük ott élek,
ők az én gyermekeim s velük nem félek.
Egyszerű szavak melyek olyanok mint én,
egy érzelem mi bennem terem, az élet vadvizén.
hol evezem, úszom az árral,
s pillanatként tűnök el, a forgatagában.

Magány foglya

Átkozott hajnal,
előbb jöttél,
nem könyörültél.
Elvitted a szenvedélyt,
az éj vágyódó örvényét.
A magány foglya vagyok,

körbevesznek csukott ajtók.
Átkozott hajnal,
szerettelek,de most
várhattál volna.
Elmúlt a varázsa az éjnek,
magam maradtam,
s te lettél a győztes.

Nélküled

Nélküled telnek el az éjszakák,
ölelnélek, de hiába hajt a vágy.
Nélküled telnek el a nappalok,
simogatnálak,de a kezek mozdulatlanok.
Nélküled telnek el óráim, perceim,

nevethetnék, de hullnak a könnyeim.
Nélküled üres, halott a szívem,
jéghideg, fagyos a testem.
Nem melegítenek a karok,
egyedül , magam vagyok.
Nélküled telik az életem,
egyedül hamar öregszem.
Kihűlt bennem az érzelem,
magány ez, halott szerelem.

Mind barát

Ács nagy Éva
Mind barát

Nekem mosolygott a hold,
átölelt, velem nevetett.
Nekem kacagott a nap,
sugaraival simogatott.
Nekem ragyogott az összes csillag,
fénylámpásként utamon óvtak.

Engem melengetett a felhő,
testemet lepelként borította.
Engem mosdatott az eső,
tisztára mosta gyarló lelkemet.
Engem befogadott százezer vihar,

nekem már mind barát és jót akar.

Későre jár

a nap már rég lement,
a csillagok az égen gyülekeznek.

körülölelik a holdat,
s vele táncot ropnak.
a vándor hazafelé ballag,
neki most utat mutatnak.
későre jár,az éj átveszi a hatalmat,
a napfénye álomba vonulhat.
pihenni kell, pihenjen ki fáradt,
vágjunk neki egy új nap holnapjának.
későre jár, álmodj hát,
szép és jó éjszakát.

Szavaim táncolnak

Maradj meg bennem gondolat,
mindjárt hozom a tollamat.
Írom szavaim hófehér papírra,
gondolataim a tinta gyorsan issza.

Leírom ha kell ,a bánatom,

mikor , hol ért a fájdalom.
Fehér papíron lesz fekete keret,
hullatom sorsomért a könnyeket.

Osztom az örömöm mindenkivel,
nem fukarkodom én senkivel.
Papíron táncolnak a szavak,
nevetve az örömtől száguldanak.

Rég látott barátnőmnek,(Máté Valikának)

Ács nagy Éva
Rég látott barátnőmnek
(Máté Valikának).

Rég nem látott barátnőm, 
most mit is mondhatok,
kívánok én neked boldog szülinapot.
kívánom, hogy életed révbe érjen,
s kit szeretsz az neked ,veled éljen.

kívánom, hogy sötét után mindig süssön ki a nap,
mert szeretném látni, hogy igazán boldog vagy.
virágot nem adhatok, nincsen,
nekem szavaim a kincsem.
s most én neked ezt mind adom,
tudod barátnőm? SZERETLEK NAGYON!!
ISTEN ÉLTESSEN...

Köszönöm Télapó

Ács nagy Éva
Köszönöm Télapó

December, ó régi December,
hol én voltam még a kisember.
Izgatottan vártam a Télapót,
vajon hoz-e nekem ajándékot!
Lesz virgács a zsákjában,
bonthatom a csomagom, boldogan?

S most már nem én várom,
hanem az én kicsi tündérlányom.
Most az ő szeme ragyog,
s ha ránézek, én boldog vagyok.
Eszembe jut az én lázas készülődésem,
a gyerekkori álmom, reményem.
Szánkon érkezik a Télapó,
hogy jön ha nem lesz hó?
Látva a sok csomagot,
én ott most a múltban vagyok.
Gyerekként engem is eltölt az öröm,
Télapó neked köszönöm!
Köszönöm a mosolyt kicsi arcán,
köszönöm, hogy így nekem is adtál!

Itt a helyem

Ács nagy Éva
Itt a helyem

Van egy ország, hol a hazám,
egy falu , hol ringatott anyám.
Van egy hely, hol születtem,
egy kicsi ház, hol felnőttem.
Van egy park, hol szerelmes lettem,
egy fiú, kit sosem feledtem.

Van egy fa, mely alatt megbújtam,
neki panaszkodtam, bánatomban.
Van egy mező, hol lepkéket kergettem,
s a rét virágát csokorba szedtem.
Van egy asszony, kinek mindezt adtam,
emlékéhez máig hű maradtam.
Van egy sír, hová gyászolni megyek,
szívemben most is szenvedek.
Van egy zug, hol ha kell hallgatok,
egy Magyar föld, hol meghalok.
S ha jön az idő, mikor végleg távozok,
akkor is -e kicsi honban otthon vagyok.

Vannak

Ács nagy Éva
Vannak

Szavak
melyek senkihez sem szólnak,

kiáltások,melyek némák maradnak.
Hallgatnak a válaszok, elvesznek,
nem felelhetnek, csak némán, a semminek.
Szavak, melyek néha átkozódnak,
válaszok, könnyek,melyek patakokba folynak.
Kiáltások , melyek üvöltenek,
emberek fájdalomtól fetrengenek.
Fájnak, senkinek és a semminek,
érzelem nélküli világ, semmi létek.
Válaszok nincsenek, hallgatnak a
szavak.

Csak még

Ács nagy Éva
Csak még

Nevethetnél igazán rám,
mosolyra húzódhatna szád.

Csak kicsit még, nem volt elég!
Kacagj nekem, az Istenért!
Feledtesd el velem a tegnapot,
nevetve várjuk együtt a holnapot!

Nekem dalol, Szonett, 71

NEKEM DALOL
Szonett .71
Írta:Ács nagy Éva

Nekem dalol ajkadon a szép szó,
Szinte énekel a szemed kékje,
Kacag szerelmes szívednek belseje,
Dallama varázslatos, fuvolázó.

Ritmusra ver veled dobogó szívem,
Ringatózik bennünk a szenvedély,
Szerelem ez, egy útólsó esély,
Muzsikál bennünk az igaz érzelem.

Hegedűszó szól a lelkünkben lágyan,
Ez benne van a végső dallamunkban,
Még mi diktálunk, saját ütemünkben.

Sokáig legyen egy a dallamunk,
Addig míg a földön egyek vagyunk,
Éljünk zeneszóban, szerelemben.

Most búcsúzott

Ács nagy Éva

Most búcsúzott

Most búcsúzott az ősz,

mindent ellepett a sűrű köd,

síkosak az utak, 

a szánkó siklik a domboldalt,

szállingózik, szitál a hó,

s bekopog az ajtón a télapó.

nagyszakálla földig ér,

gyerek tőle sosem fél,

hátán van a nagy zsákja,

benne az ajándék, mind ezt várja.

ki jó volt az sokat kapott, 

de a télapó senkit ki nem hagyott.

esélyt ad , mert jön ő jövőre,

megnézi kiben bízott meg előre.

de indul tovább, nagy a világ,

sok a gyerek, ki érte izgultan remeg.

szól a csengő, megérkezett a szán,

búcsút int, legyetek jók, viszlát.

Jöjj el

Ács nagy Éva
Jöjj el

Holle anyó rázd meg a dunyhádat,
lepje el a friss hó az egész tájat.
Szánkó szaladjon a hófehér havon,
nagy szakállas Télapó rajta utazzon.
Csilingeljen csengő szarvasa nyakában,
legyen sok ajándék az ő puttonyában.
Várják a gyerekek az egész világon,
kis csizmájuk ne legyen parlagon.
Teljesíts az összes gyermek kívánságát,
hogy mindig jók lesznek , neked megfogadják.
Kedves öreg Télapó,te mindenki barátja,
az idén nem kell költened virgácsra.
Ragyogjon a boldogság az apró szemekben,
s a December szeretetben teljen.
Essen már a hó, jöjj el, jöjj el, Télapó.

Ma újra

Ács nagy Éva
Ma újra

Ma éjjel, már nem harcolok,
ma újra álmodni fogok.
Álmodom a forrón tűző napot,
a vígan daloló madarakat.
A fákat , melynek ága mindig nő,
s mindig illatos újra a mező.

Érzem magamon a friss fű illatát,
érzem, s szívem nagyon kalapál.
Látom a lepkéket boldogan szállni,
a gyerekek hadát fürgén szaladni.
Hallom békésen csörgedezni a patakot,
elképzelem magam elé a zuhatagot.
Ma éjjel álmodom,
ma és mindig látni fogom.
Ma újra szemem boldogan ragyog,
ma nem érdekelnek a múló napok.

Építsd fel

Ács nagy Éva
Építsd fel

Nézd a falvakat, városokat,
a tereket, az utcákat,

némelyik elhanyagolt,
lepusztult, siralmas állapot!
Nézd az emberek terhét,
nincstelenségtől szenved a nép!
Nézz a gyerekek szemébe,
magyarázd el nekik,
hogy mi a miértje!
Van aki a kolbászt nem is ismeri,
azt se tudja enni kell, vagy inni.
Hogy lehetne új ruhát is venni,
de csak a turkálót ismeri.
Ezért tégy valamit , harcolj,
gyerekeink ne szenvedjenek a sarctól.
Küzdj a szebb holnapért,
a boldog nevetésért!
Reményt sosem add fel,
higgy minden cselekedetedben.
Építs fel egy új, igaz világot,
meglátod a mosolyt az arcokon.
Szebb lesz ha nem rombolod,
hát tégy érte te is egy darabot!

Hallgat a csend

Ács nagy Éva
Hallgat a csend

nézd a szürke homályba mered,
harcol a fájdalommal,
némán sír magában.
magányosan az erdőben él ,
fák odújába bújik remeteként.
nézd hallgat a csend,
de ott a fák árnyékában,
szürkés köde már oszolni kezd.

Tolvajként

Ács nagy Éva
Tolvajként

Tolvajként osonok,
most épp csókot lopok,

nem adtál , pedig ígérted,
most én pedig követelek!
A csukott ajtó résen bemegyek,
kényszerből simogat kezed.
Szép szó, ígéret, mond hová lett?
Nem adtál, hát mindent elveszek.
Az éj sötétje lepelként takar,
most mindent megkapok, mit szívem akar.
Szemed világit az éjben,
ezt nem vártad, érzem.
Mécsesként jelzi utamat,
most leszek én a napsugarad.
Simogat kezem, felfedezi testedet,
lopok tőled most szenvedélyeket.
Kényszer szeretés, kell nekem az ölelés,
kell a tested melege, kell szíved belseje.
Add nekem még a holnap örömét,
add a szerelmünk igaz jövőjét.
S ha kapok tőled, nem lopok,
ígérem nem tolvajként halok.
Érzem a forró csókokat szám szegletén,
a melengető ölelést a testemen,
átjár a gyönyör, ez hát a szerelem.
Tolvaj létem semmivé foszlik,
ha az érzelem mit érzek, veled eggyé válik.