Apóka....

Ács nagy Éva
Apóka..

Vén apóka fogta a kaszáját,
vállára vette tarisznyáját,
elindult előre,ki a mezőre.
Kasza a vállon,
tarisznya háton,
tarisznyában kenyér
és hagyma.
Ez lesz ma a betévő falatja.

Elindult, ment,
patak partjánál eltévedt,
elcsábította az ének,
ott éltek a tündérek.
Körbefogták apókát,
táncba hívták,
szép szavakkal csábították.
Nem kell ide kasza,
nem kell a tarisznya.

Földöntúli étek
került az asztalra,
apóka csak úgy falta.
Táncoltak,vigadoztak,
apókával mulatoztak.
Maradj itt apóka velünk,
táncolunk, minden bút
feledünk!

Apóka akkor felébredt,
hiába marasztalták
a tündérek.
Vár engem a mező,
az erdő,
vár a dombtető.
Vár a kismadár dala,
anyókám kedves mosolya!

Vár a kunyhóm ,vár a kutyám,
a szerény vacsorám!
Lehet kenyér, s hagyma,
de anyókám szívből adja!
A kályhám melege,
a kedvenc ruhám,
a sarokban ott a puskám.
Itt veletek nem maradhatok,
róluk itt nem gondoskodhatok.

S felvette kaszáját,
vállára tarisznyáját,
elindult előre,ki a mezőre!
Várta ott a munka,
otthon meg anyóka.
Örömmel szaladt eléje,
várta estebédje.

Megette a vacsorát,,
kézen fogta anyókát.
Veled maradok kedves,
csak kezem ne ereszd.
Tündérek hiába hívnak táncba,
te vagy a szívem vágya.

SZONETT 46.

CSERESZNYEFÁM ALATT
Szonett 46.
Írta.Ács nagy Éva

Virágzó cseresznyefa alatt ülve
Belefeledkeztem egy szép emlékbe
Mikor még bátran néztem a jövőbe
Szebb és boldogabb holnapot remélve

De rájöttem minden más, változik
Az álmok azok ugyanolyanok 
Virtuális tér hol boldog vagyok
Valóságban minden megváltozik

Cseresznyefám mi mindig ugyanolyan
Lombja alá most is bújok boldogan
Gyümölcsét szeretem, már alig várom

Azért ő is nő, terebélyesedik
Még mindig nagy, fölém magasodik
Drága fám ne változz, maradj az álmom

TÉT AZ ÉLET..

Ács nagy Éva
Tét az élet

Sötét folyosó,, hideg és sivár,
hol fázik ,,remeg aki itt vár.
Ez itt a bírósági épület,
ide hozzák a vétkeseket,
ide hívják a pereskedőket.
Ülök a folyóson,,,szívdobbanásom
szinte hallom,
ő akiért remegek bent van vallatón.
Osonok az ajtóhoz,,
fülem rátapasztom,,
nem szólok,,
de csak a légy zümmögését hallom.
Nem hallom a párbeszédet,
Istenem vajon mi lesz az ítélet.
Várom,,ezen múlik sorsunk,
jobb lesz vagy teljesen összeomlunk.
Csend,,nem hallok semmit,
ez a csend engem megőrjít.
Tudom nem bűnös ,
nincs bűne csak annyi,
egymásba tudtunk szeretni.
Felvállaltuk azt ami nincs,
de egymásnak mi vagyunk a kincs.
Még mindig csend,
de nyílik az ajtó,
ítélet nem oly borzasztó.
Fizetni kéne ,de nincs miből,
fizetni nem lehet a semmiből.
De egymásra nézünk ,
elfagyott a remegésünk,
nevetünk,mi még élünk.
Istenem óvd őt meg nekem,
óvd mert én szeretem.

KINCSEM...

Ács nagy Éva
Kincsem

Gazdag vagyok,
kincset leltem.
Nem kellett tenger
mélyére mennem,
itt a földön kincset 
leltem.
Valódi gyémánt,
igazgyöngy.
S ő talált rám,
szinte fellökött .
Kincsem mi vagy,
fényesebb,
tenger mélyén lévőknél
ékesebb.
Valódi ,,igazi fogható,
örökké nekem ragyogó.

LÉGY NEKEM

NEM VOLT....

Ács nagy Éva
Nem volt...

Szeretem a férjem,
mert engem nézett,
nem a szegénységem.
Nem azt nézte,
mim van, mim nincsen,
neki én voltam a 
legnagyobb kincsem!
Nem volt drágakő 
a nyakamon,
a szemem nézett
rá csillogón.
Az ujjamon nem volt
gyémánt,
de többet ért neki
a diadémnál.
Nem volt palotám,
csak kis házam,
de én ott voltam,
s rá vártam..
Szerelmem volt a 
vagyonom,
s vele rajt osztozom!

SZONETT 45.

PIROS RÓZSÁK...
Szonett 45.
Írta:Ács nagy Éva

Ha piros rózsák beszélnének nékem
Elmondanák szíved titkos vágyát
Elhoznák nékem lelked titkos álmát
Ez minden nekem,, én ezt reméltem

Ha piros rózsák elhoznák illatod
Érezném velem vagy gondolatban
Hallanám, hogy szíved értem dobban
Nem sejtettem, hogy én vagyok az álmod

Piros rózsák elhoznák nevetésed
Tudnám milyen vágyó ölelésed
S én simulnék karodba kedvesen

Piros rózsák ha elhoznának nékem
Vonzalom vagy vágy, most még nem érzem
Biztos igazán sosem leszek ebben

Súgom neked...

Ács nagy Éva
Súgom neked

Szívemre borul a gyönyör,
orgona lilaságával bűvöl.
Illata átjárja a lelkemet,
csábító szirénné teszi testemet.
Belefeledkezek a csábító erőbe,
szerelmes nőként nézek a jövőbe.
Mint sziklán daloló szirén,
vágyódom utánad én.
Ha hallod énekem,
ha érzed illatom,
gyere közel hozzám ,,,füledbe súgom!
Súgom mit szívem érez,
súgom tőled mit kérek.
Nyílik az orgona,
szívemnek te vagy sóhaja!
Dobog csak érted,
drágám én igazi orgonát kérek!
Tőled,,veled illatost,
a fák ágai alatt veled nyílok most!

Skarlátbetű

Ács nagy Éva
Skarlátbetű


Zavaros vizeken akartam evezni,
s a hullámokba beleveszni.
Üvöltő szelek fújták át testemet,
bűnös gondolat ég veled!
Tiszta vizű patak legyen lelkemben,
becsület vize az,,min én evezzem.
Nem kötök ki háborgó tengeren,
nem én lennék,nem kell kikötő nekem.
Gonosz szele mi volt megérintette gondolatom,
nem kell skarlátbetű,,,nem hagyom!
Ezt a jelet én nem viselem,
becsület az,őt cipelem!

BALLADA. APÁMNAK

Ballada Apámnak:Apám lánya vagyok
Írta :Ács nagy Éva

Meggyötörte daliás testét az élet,
Én föld lánya vagyok s te a fia.
Testünk mélyére hatolna a féreg,
Lelkünknek előle el kell futnia.
Fogammal húznám ki testedből a zápfogat,
Érted véresre marcangolnám szájam!
De ha a féreg győzne ,győz az állam,
De én veled ugrom át a bokrokat.

Lelkem büszkén kisétál belőlem,
Föld az univerzum vár rád s reám.
Igaz emberré itt s általad nőttem,
Büszkén nézz szemembe drága apám!
Rá van írva ráncos homlokára,
Melyre az idő húzott boronát.
Borulok majd omolva sírhalmára,
Utam ő utána,nem fényesítik koronák.

Érzem aggódását majd a másvilágról,
Szeretlek apám,,ezt nem mondtam el.
Te mindig az akarás erejével kihúztál a sárból,
Rosszat mindig mintha te vitted volna el.
De azért én szemedbe nézve megkérdem,
Szíved igazán odaadóan szeretett?
Mond ha nem így volt,mond feketén-fehéren,
Nem veszítetted el itt a földön néha eszedet?

Ajánlás

Emberek,,boldog élet mit kívántok,
Szeretet ereje minden szívben kapható.
Apám és én,,egy test egy lélek vagyunk,
Egy vér folyik ereinkben,,de más testben lakunk!

RITA ÁCS

RITA ÁCS
Fáj...

Fáj a lelkem,kiürült
benne a bánat ül.
Azt hittem van még csoda
bár hátam mögött
van már elég iskola.
Iskola melyet az élet írt nekem,
nem hiszem, hogy van
igaz szerelem!

HA SZERETSZ 2.

Ács Nagy Éva
Ha szeretsz

Ha szeretsz kedvesem, velem leszel, 
minden éjjel mellettem fekszel.
Ha érzel valamit irántam kezed szorosan ölel,
szívemet soha  nem ereszted el.
Nem adsz oda másnak,
nem dobsz oda prédának.
Ha szeretsz nekem te leszel,
kedvesem , átölel a szerelem.
Hűséges társad akarok lenni,
boldog éveket veled tölteni.
Fejem az öledbe tenni,
együtt veled megöregedni.
Ha szeretsz kedvesem,
ígérd meg, hogy mindez
nem álom,
hanem való lesz.

Egyszer diák a diák 2.

Ács nagy Éva
Egyszer diák a diák
Panni unokájának...

Végig jártad a szamárlétrát.
tanultál sok új csodát.
De egyszer diák a diák!
Lehet benne voltál diákként a balhékban,
de nem sokszor vetted komolyan.
Lehet nem csak betűket magoltál,
néha kicsit vagánykodtál!
De most vár a nagybetűs élet,
nem hagynak el a csodás remények.
Ne feledd a gyerekkori barátokat,
ne feledd az iskoládat.
Emlék lesz mit utadon örökké 
veled hordasz.
Kicsit mindig homályosodik képe,
de mindig ott lesz szíved legmélyébe.
Szép volt,,jó volt,,
de most már az felnőtt életet
komolyan kell venni,
utad, s kitűzött célod elérni,
életed vidáman boldogan élni.
Célod ha helyes, ha jó,
utad ha fényes,
életed rózsája tövis nélküli ,
ragyogóan ékes!
Bízz saját magadban,
bízz a lugasos életben,
bízz és higgy a rózsa szépségében.

HA SZERETSZ

Ha szeretsz.

Ács nagy Éva

Ha szeretsz kedvesem, 
velem leszel.
Ha érzel valamit irántam,
szívemet nem ereszted el.
Nem adsz oda másnak,
nem dobsz oda prédának.
Hűséges társad akarok lenni,
boldog éveket veled tölteni.
Ha szeretsz kedvesem,
ígérd meg,hogy mindez
az álom való lesz.

Nem mondhatom ki..

Ács nagy Éva
Nem mondhatom ki...

Nem mondtam ki,
mert nem mondhatom!
Nem vagyok szabad,
fájdalom nélkül
nem mondhatom.
Kaptam égi jelet,
mely felém jött.
Nem mondhatom ki,
mert ő nekem ennél több!
De magamnak több vagyok én,
szívemben több ennél 
az erény.

EGYSZER DIÁK A DIÁK..

Ács nagy Éva
Egyszer diák a diák
Panni unokájának...

Végig jártad az iskolát,
tanultál sok csodát.
De egyszer diák a diák!
Lehet benne voltál a balhékban,
de nem vetted komolyan.
Lehet nem csak magoltál,
néha kicsit vagánykodtál!
De most vár a nagybetűs élet,
nem hagynak el a remények.
Ne feledd a barátokat,
emlék lesz mit utadon örökké 
hordasz.
Kicsit mindig homályosodik képe,
de mindig ott lesz szíved mélyébe.
Szép volt,,jó volt,,
de most már az életet
komolyan kell venni,
utad, célod elérni,
életed boldogan élni.
Célod ha jó,
utad ha fényes,
életed tövis nélküli ,
ragyogó ékes!
Biz magadban,
biz az életben,
biz és higgy a szépben!