Apóka....

Ács nagy Éva
Apóka..

Vén apóka fogta a kaszáját,
vállára vette tarisznyáját,
elindult előre,ki a mezőre.
Kasza a vállon,
tarisznya háton,
tarisznyában kenyér
és hagyma.
Ez lesz ma a betévő falatja.

Elindult, ment,
patak partjánál eltévedt,
elcsábította az ének,
ott éltek a tündérek.
Körbefogták apókát,
táncba hívták,
szép szavakkal csábították.
Nem kell ide kasza,
nem kell a tarisznya.

Földöntúli étek
került az asztalra,
apóka csak úgy falta.
Táncoltak,vigadoztak,
apókával mulatoztak.
Maradj itt apóka velünk,
táncolunk, minden bút
feledünk!

Apóka akkor felébredt,
hiába marasztalták
a tündérek.
Vár engem a mező,
az erdő,
vár a dombtető.
Vár a kismadár dala,
anyókám kedves mosolya!

Vár a kunyhóm ,vár a kutyám,
a szerény vacsorám!
Lehet kenyér, s hagyma,
de anyókám szívből adja!
A kályhám melege,
a kedvenc ruhám,
a sarokban ott a puskám.
Itt veletek nem maradhatok,
róluk itt nem gondoskodhatok.

S felvette kaszáját,
vállára tarisznyáját,
elindult előre,ki a mezőre!
Várta ott a munka,
otthon meg anyóka.
Örömmel szaladt eléje,
várta estebédje.

Megette a vacsorát,,
kézen fogta anyókát.
Veled maradok kedves,
csak kezem ne ereszd.
Tündérek hiába hívnak táncba,
te vagy a szívem vágya.