Ács nagy Éva
Egyszemélyes mocsár
Csak iszap és mocsár
volt eddig életem során.
Elmerültem benne,
merültem a legmélyére.
Húzott lefelé a láp,
karom nyújtom,,
valaki segít tán!
De hiába nyújtom
jó magasra,
süllyedek saját
mocsaramba.
Egyszemélyes mocsár,
saját tulajdon láp.
Menekülnék belőle
fel az ég felé,
a napos kikelet elé.
Hol minden ragyogó kék,
hol tündököl az ég.
Kell még egy biztató szó,
kell még egy csábító jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése