Ács Nagy Éva
Meggyötörve...
Feltépi fájdalmas hegeimet a múlt,
sebeimen újra járható az út!
Belemar húsomba a keserűség,
fogaival tépi,marcangolja még!
Még enni akar! Még kér belőlem!
Kiált ..még veled nem végeztem!
Korog a gyomrom éhes vagyok,
kérek,s mélyen , fájjon marcangolók!
Ízlek neki, mert nem hagyja abba,
úttat váj testemben ,büszkén jár rajta!
Hiába sírok, menekülnék de jajgatok ,
nem hatja meg, nem hallja a zokszót!
Szánt rajtam még ekéjével mélyen,
barázda lesz testem a szemében.
Gyötrelemtől ráncos az arcom, félek,
megtörve kiáltom! boldogság jöjj értem.
Mosolyognék, én a rózsabimbót akarom!
Újra simulok , újra éledek, újra hajtok,
kertemben majd illatos rózsát nevelek,
talán még én is illatozom egy új szerelemnek.
Ács nagy Éva
Barázdát von testemen
Feltépi hegeim a múlt,
sebeimen újra járható azt út!
Belemar húsomba a keserűség,
fogaival tépi,marcangolja még!
Még kér belőlem!
Kiált ..még nem végeztem!
Éhes én még vagyok,
kérek,,s mélyen , fájjon marcangolók!
Ízlek neki, mert nem hagyja abba,
úttat váj s büszkén jár rajta!
Hiába sírok jajgatok ,
nem hallja a zokszót!
Szánt rajtam még ekéjével mélyen,
barázda lesz testem a szemében.
Gyötrelemtől ráncos az arcom,
boldogság jöjj értem,
s én a rózsabimbót hajtom!
Újra simulok ,újra hajtok,
rózsát nevelek,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése