Tét az élet
Sötét folyosó,, hideg és sivár,
hol fázik ,,remeg aki itt vár.
Ez itt a bírósági épület,
ide hozzák a vétkeseket,
ide hívják a pereskedőket.
Ülök a folyóson,,,szívdobbanásom
szinte hallom,
ő akiért remegek bent van vallatón.
Osonok az ajtóhoz,,
fülem rátapasztom,,
nem szólok,,
de csak a légy zümmögését hallom.
Nem hallom a párbeszédet,
Istenem vajon mi lesz az ítélet.
Várom,,ezen múlik sorsunk,
jobb lesz vagy teljesen összeomlunk.
Csend,,nem hallok semmit,
ez a csend engem megőrjít.
Tudom nem bűnös ,
nincs bűne csak annyi,
egymásba tudtunk szeretni.
Felvállaltuk azt ami nincs,
de egymásnak mi vagyunk a kincs.
Még mindig csend,
de nyílik az ajtó,
ítélet nem oly borzasztó.
Fizetni kéne ,de nincs miből,
fizetni nem lehet a semmiből.
De egymásra nézünk ,
elfagyott a remegésünk,
nevetünk,mi még élünk.
Istenem óvd őt meg nekem,
óvd mert én szeretem.
.jpgBIROS%C3%81GON.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése