Ács nagy Éva
Fagy és a nap.
Szél ha süvít ,hordja a havat,
a mosoly az arcomra fagy.
Megfagyott ott kint a levegő,
csak a szobámban van jó idő.
A kismadár sem csicsereg,
kerüli ö is a telet.
Téli álmot alszik a medve,
tavasszal lesz majd jó kedve.
Levél helyett a faágon zúzmara ül,
a tücsök sem hegedül.
A virágok mind elhervadtak,
helyet adtak a fagynak.
Most ö uralkodik mindenen,
de nem az emberi szíveken.
Vége lesz uralmának,
ha előtörnek a napsugarak.
Felmelegítik a tájat,
a fagy odébb állhat.
S akkor minden feléled,
virágok lepik el a rétet.
A madarak a levegőben szállnak,
dalolva örülnek a nyárnak.
A fán újra levél nő,
zöldell az egész erdő.
Fagynak nyoma sincs,
a napfény a legszebb kincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése