Itt volt győzött

Ács nagy Éva


Itt volt! Győzött 

Ismét lecsapott a zord halál,
tudta hogy új lelket magának talál.
Jött és győzött!
Nem érdekelte semmi,
az életbe beelőzött.
Elvitte magának a lelket,
itt hagyta a bánatot és a könnyet!
Elbújni nem tudunk előle,
nem lesz sorsunknak menedéke.
Miért ily kegyetlen a halál,
miért van ,hogy mindenkire rátalál?
Születünk,élünk, szenvedünk,
meghalni pedig megyünk!
Marad a fájdalom,
erre nincs vigaszom!
Győztes mindig ő lesz,
csak a szem lesz könnyes!
Gyászolunk míg élünk,
aztán gyászolnak értünk!
A halál lesz győztes,
értünk ég a mécses.
Bánatunkra vigaszunk,
élünk még,vigadjunk!
De a halál egyszer eljő,
nem tudni van -e még idő!
Ráérek még valamire,
várok még valakire?
Vagy csak őt várom,
a halál lesz a párom?
Álmodom vagy ébredek,
vagy halált kísértek?
Keserű valóság fekete halál,
menj messzire,
rám még ne találj!