Kiszolgált katona

Kiszolgált katona.

Ács nagy Éva

Öreg katona ül az 
asztalnál a széken,
az élete történetén
dolgozik éppen.
Kiszolgálta az
idejét,laktanyában
töltötte fél életét.
Kalandozott az Alpokban,
volt víztoronyban.
Állva evett, sátorban
aludt, őrtoronyban állt.
Védte a hazát.
Arra ment hová
vezényelték,parancsba
adták,vitték!
Nem kérdezték menni
akarsz, ment, mert
számára parancs.
Ott volt az árvizeken,
gáttat építtet, embereket
mentet,érte mit kapott?
nem mást csak obsitot .
Most útilaput kötöttek
talpára,ennyi volt,
a hazát kiszolgálta!
Pedig maradt volna még,
de rá nincs szükség.
Élete értelme a hadsereg,
ott kint mivé lesz?
Az élettel most mit kezd?
Ezért írja történetét,
visszatér a szép emlék.
Felveszi egyenruháját,
dalolja a sereg nótáját.
A fegyveréről álmodik,
közben szeme lecsukódik.
Míg szíve dobban, az
élete a hadsereg,
amit még mindig nagyon szeret.
S ha jő az óra , mikor újra
menni kell,katonaként megy,
és úgy hal majd meg!

Apámnak szeretettel!