Ott voltam.

Ács nagy Éva

2007, Január 15.
Ott voltam

Tél volt, fagyos hideg január.
Dolgoztam, kiabálásra lettem figyelmes,
ég a kollégium!
Hajnal volt szinte semmit nem látunk,
a sötét és a füst nem volt barátunk!
Álltunk ott riadtan,körülöttünk gyerekhaddal.
Fáztak!álltak ott egyszál semmibe,
álmukból terelték őket ide.
A füstből hamar láng lett,
a kollégium tetejére csapott fel.
Mentetűk a gyerekeket,
sírva velünk könnyeztek.
Borzalmas volt!
Láttam égni a munkahelyem,
lehet nem lesz holnap kenyerem!
Tűzoltók jöttek,a füstbe mentek,
felvették a harcot a lánggal.
Nem győzték oltani olyan hatalmas volt,
a tető teljesen leéget.
S nekünk és a diákoknak mindenünk oda lett!
Hatalmas lángcsóva volt a tető,
oltani szinte alig volt erő.
Fáztunk ,sírtunk,reményt vesztetünk,
tanulni, dolgozni holnap hová kell jönnünk.
Most az egyszer nem számított ,
tanár vagy diák,kétkezi munkás vagy diplomás!
Egyek voltunk,egy cél érdekében összefogtunk.
Segítettek mások, és mi mindannyian,
azóta új kollégiumunk van.
De azt a télt nem feledem,
reményt vesztettünk akkor ott a tűzben!