Szonett 6

KOLDUSKÉNT SUTTOGOM
Szonett 6.
Írta Ács nagy Éva

Amikor megláttam öt egy hajnalon
Tudtam öt követni fogom örökké
Mert ez a nap miénk volt kettőnké
Túl voltunk az első csókon,sóhajon.

Hullámzó tenger volt az érintése
Nevetése volt pacsirta nótája
Szívdobbanása a tenger moraja.
Lágy szellőként érintett becézése.

Ha nem lesz enyém tudtam koldus leszek
Koldulni elé kitárt szível megyek
Kéregetek, szerelmet remélek

Szívem végleg akkor ott megégett
Kalitkába zárt lelkem övé lett
Koldusként suttogom,hogy szeretlek!