Remény:Haiku

REMÉNY
Haiku 1.
Írta:Ács nagy Éva

Repül a remény
Szívem eléje szalad
Ölel szorosan

Csak

Ács nagy Éva
Csak

egy hullám vagyok,
a hatalmas tengerben.
Csak egy sóhaj,
a végtelenben.
Sodródom az árral,
ha bírom erővel.
Csak egy fájdalom,
a kihűlt szívedben.
Még dobogásra
szeretném bírni,
a szeretetét még
kicsit érezni.
Szél ne fúj el,
víz ne sodorj,
ne mondj le rólam,
még nem búcsúzom!

Már nem félek

Ács nagy Éva
Már nem félek

Féltem
sokat
sokszor.
Sírtam
mindig
mindenhol.
Már nem félek ha vihar dúl,
ha az éj leple körbe ölel.
Nem sírok a magánytól,
ha hallgatom a csönd zaját.
Már nem bántanak úgy a szavak,
nem zokogom a fa alatt.
Csak némán magam szenvedek,
más ezt úgysem érti meg.
Csak gyertek bátran fellegek!!
Öleljetek!

Pillanat voltam

Ács nagy Éva
Pillanat voltam

Láttam szemed csillogását,
éreztem szíved dobbanását.
Fogtam remegő kezedet,

átöleltem forrón testedet.
Testemmel melengettelek,
fáztál, remegtél,
vagy csak képzeltelek?
Láttam, fújta hajadat a szél,
elöntött a vágy, a szenvedély!
De elvesztem szemed tükrében,
pillanat voltam, s most tova léptem.

Elrejtve

Ács nagy Éva
Elrejtve

Elrejtve vagyok az éj sötétjében,
csak néha fürdök a napfényében.
Bujok, lapulok,

hangtalan vagyok!
Nem látsz!
Láthatatlan énem,
eggyé olvadt a sötétség ködével.

Megölni megtudtok

Ács nagy Éva
Megölni megtudtok
(Beatrice szlogen után)

Megölhetek,
márthatjátok a kést szívem közepébe,

gúnyosan nézhetek a kibuggyanó piros vérre.
Minden csepp véremmel egy sóhaj távozik,
minden sóhajban fájdalom lakozik.
Folyik vérem, fröccsen gúnyos arcotokba,
elkenődve örökre ráfagy mosolyotokra.
Megölni megtudtok,
de megtörni soha,
ez az élet furcsa fintora.
Gyilkosok vagytok,
az én gyilkosaim,
sóhajtásomban nézek vádlón,
csendemben halkan távozom.

Kiáltás a csendből

Ács nagy Éva
Kiáltás a csendből

Lassan az utcára jutunk,
árokpart lesz az otthonunk.
Nejlonból lesz viskónk teteje,

szennyesünkkel a világ lesz tele.
A mosatlant az utcára dobjuk,
eső áztatja gubancos hajunk.
A nap érleli szikkadt kenyerünk,
de mi már bármit megeszünk.
Fizetni nem tudunk, nincs miből,
a mindennapok gondja teljesen felőröl.
Munka van, de csak protekcióval,
de a bér tele van adóval.
Lassan se pénzem, se házam,
se ingem, se gatyám,
de ez még az én hazám!
Kérem a szebb holnapot,
remény az, mit soha fel nem adok!

Ma késett a hajnal

Ács nagy Éva
Ma késett a hajnal,

karom még ölel, 
még marasztal.
Van idő még simulni hozzád,

még hajthat testedhez a vágy.
Kegyes hajnal,
kaptam tőled időt még,
kaptam egy röpke ölelést.
Simogat selymesem kezem,
érintésemre reszket kedvesem.
Menni kéne,
de még nincs hajnal,
késik még,
még marasztal.

Budapest te csodás

Ács nagy Éva
Budapest te csodás

Nekem Budapest még csodás,
nekem még örök vágyakozás.

Élmény átmenni a Duna felett,
szemem még szájtátva bámulja a Gellérthegyet.
Csodálva nézem az Országházat,
a Dunán ringatózó nagy hajókat.
Szívesen időzöm a Halászbástyánál,
ha meg is állok .számtalan sok lépcső fokán.
A Mátyás templomba is benézek,
megragadnak a régi kori emlékek.
Még van nekem csábító hatása,
szemet gyönyörködtető igéző varázsa.
Nekem megvan még Budapest szépsége,
az én szememben csábító az értéke.
Ritkán látom,ritkán látott csoda,
nekem még van mondanivalója.

Tesómnak Ritának

Ács nagy Éva
Tesómnak Ritának

Ne számold az éveket,
ne felejtsd el a lényeget.
Ne tartsd fejben a múló napokat,

vidáman várd a holnapokat.
Örökifjú a szívben leszel,
nővérkém fel a fejjel!
Nem számít mennyi az annyi,
tudj mindig minden esetben
igaz ember maradni.
Légy erős, mint a kőszikla,
ne törjön senki sebet rajta.
Tudom te az vagy,
mindenkinél erősebb,
hát így köszöntöm én a nővérünket.
Fújd el a gyertyát ma a tortádon,
Isten éltessen a mai napon.
BOLDOGOT NŐVÉREM MÉG SOKSZOR,
a többit elmondom,
lehetőleg majd itthon!

Kívánok nagyon boldogot....

Álmodtam (Nagyinak)

Ács nagy Éva
Álmodtam
(Nagyinak)

Állt az ajtóban kezében a botja,

jó erősen fogta, úgy ahogy szokta.
Nézett befelé csendben,
megszólalt,,itt vagy kincsem,?
Beljebb lépett,
szeme az örömkönnyétől fénylett.
Látott, láttam, oly boldogan nézett,
szemével szinte kérlelt!
Fejkendője félrecsúszott,
de ő csak mosolygott.
Haza jöttem, itt vagyok,
tudom nagyon vártatok!
Néztem rá könnyfátylamon keresztül,
Istenem sosem törlöd ki szívemből!
Álom volt, hajnal lett,
a látomásom tovalépett.
De a párnámon sírásom nyomát felfedeztem,
talán igaz volt ma éjjel minden!
Az illata a szobámban ,
a sóhaja a levegőben.
Éreztem,
tudom tényleg itt volt velem!
Bennem!

Egy csiga halála

Ács nagy Éva
Egy csiga halála

Egy reggel láttam meg őt,
az útszéléről, a bozótból jött.

Lassan haladt előre,
a házát mint terhét cipelve.
Figyeltem!
Átakart menni az úton,
de jött egy autó gyorsan robogva,
úthengerként szétlapította.
Sietem segíteni,
de én voltam most a lassú,
késtem!
Feküdt az útközepén ,
nem mozdult.
Gyönge teste szétlapítva,
halott volt!
S bűne csak annyi ,
világot akart látni.
De túl lassan araszolt.

Milljós adósság

Ács nagy Éva
Milljós adósság

Ahogy másokat, engem is csőbe húztak,
nyakamra milljós adósságot akasztottak.

Vedd fel így, jobb lesz mint forintban,
Istenem de sokan ezt mondtak!
A deviza hitel becsapottja lettem,
most elveszthettem mindenem.
Fizetni nem tudom, nincs miből,
a behajtó cég lassan rám tör.
A törlesztő részletük az egekig kúsztak,
de jó volt lenni ily bolondnak.
Kiutat nem látok, csak tűrök némán,
állok előttük tök bénán.
Ennyi pénzt még élek fizetni nem tudok,
saját vermemben jajgatva fuldoklom,.
Könnyeim áztatják otthonom,
még lehet mert a sajátom.
Sarokba bújva jajgatok,
hitelezők, legalább élni hagyjatok!
Labirintus az én börtönöm,
sárga csekk pedig az őröm.
Milljós adósság, milljós érzelem,
ha van adósságom is,
még emberként lélegzem!

Nem vagyok a játékszered

Ács nagy Éva
Nem vagyok a játékszered

Azt hitted ólomkatona vagyok,
ha csatára hívsz, én behódolok.

Azt hitted Barbi baba vagyok,
ha szólsz, akkor melléd bújok.
Azt hitted labda vagyok,
ahogy te akarod, úgy pattogok.
Tévedtél!
Nem vagyok a játékszered,
bennem is vannak érzések.
A csatát nem egyedül vívom,
babaként ha én akarom,
ölel majd karom.
Pattogni együtt fogunk kedvesem,
mi ez? ez hát a szerelem!

Lesz új cipő

Ács nagy Éva
Lesz új cipő

Taposom az aszfaltot cipőmmel,
tipródom, bírom még erővel.

Már szinte lukas a talpa,
de én még állok rajta.
Nehéz idők járnak,
annyi cipőm talpának!

A beton aszfalt forró , átégeti,
izzó lávaként már talpam éri.
Éget , lángol tüzes cipőm,
venni nem tudok, nincs miből.
Holnap ugyanitt állok mezítláb,
a forró aszfalt talaján.

Talpam már összeégve,
szívemnek van már kérge.
Kérne, de minek,
már nincs lassan senkinek!
Feketére üszkösödött lábbak,
de még egyenesen,
nem megrogyva állnak.

Kitartanak , meg nem törnek,
tán egyszer vége lesz
a rossz időknek.
S lábamon lesz új cipő,
lesz feketeségemen fedő!

Nem változom

Ács nagy Éva
Nem változom

Ne várj tőlem csodát,
nem változom,

ne változtass át.
Fogadj el úgy ahogy vagyok,
mert én mindig ilyen maradok.
Ki kergeti saját álmát,
keresi az élet vágyát.
Ki hisz a szépben , jóban,
reménykedik az igaz szóban.
Ki számtalanszor csalódik,
tudja jól, de mégis becsapódik.
Ki megfogadja, holnap minden más lesz,
de fel kell, és mindig ugyanúgy tesz.
Tehát ne várj csodát,
nem változom,
ne változtass át!

Elveszett nyár

Ács nagy Éva
Elveszett nyár

Valahol elveszett a nyár,
nem is volt nekem talán.

Nem volt öröm, kacagás,
nem volt balatoni nyaralás.
A tengerpart homokját sem ismerem,
hullámait is csak képről nézhetem.
Sós ízét vízének még nem éreztem,
pálmafái alatt arcom nem égettem.
Valahol elveszett a nyár.
robot volt az mi egész életemben várt.
De egyszer talán rám talál,
rám, az elveszett igazi nyár!

Változtunk

Ács nagy Éva
Változtunk

Már semmi nem olyan mint azelőtt,
a napot nem látom, csak a felhőt.

Folyton rám szólsz mindenért,
a mozdulatomért, a hibámért.
A hangos szó sem jó,
a mosolyom, nem neked való.
Szólsz ha nevetek,
ha írok, ha beszélek.
Pedig én mindent megteszek,
ha gágogok is, szeretek.
A hallgatásom is hiba,
mond mi vagyok én,
feleség vagy egy liba?

Egy utolsót

Ács nagy Éva
Egy utolsót 

rezzen bennem a lét,
egy kedves mosolyt küldök még feléd.

Megsimogatom reszkető kezemmel
kedves arcodat,
s látom szemedben elhalványuló magamat.
Egy emlék leszel nekem,
emlék,s én magammal viszem.
Egy utolsó könnycsepp mi
szemedből pereg,
s én is könnyezve veled szenvedek.
Egy utolsót rezzent a létem,
mosolyod már nem nézem.

Búcsúzom

Ács nagy Éva
Búcsúzom

Ma már búcsúzom,
tollam lerakom,
nem lesz több betű 

hófehér papíron.
Piheni tér a gondolat,
magára hagyva
a sorsokat.
Álomba ringatnak
szavak,
az idő pedig halad.
Búcsúzom.

Szeretlek

Ács nagy Éva
Szeretlek

Szeretlek némán hallgatva,
szeretlek nem kimondva.

Akkor is ha fáj,
akkor is csendben
bújók hozzád.
Ölelésed nyugalmat ád.

Szeretlek hangosan kacagva,
szeretlek még tán kiabálva.
Akkor is ha örülök,
karodba szívesen merülök.
Simulok mert szeretek,
hiába érted reszketek.

Szeretlek minden nap,
minden percben s órán.
Akkor is ha dúl az orkán,
a viharban nálad megpihennek,
a te menedékedért megveszek.
Nélküled a világban elveszek.

Csak mert szeretlek.

Most utólag

Ács nagy Éva
Most utólag

gondolkodom,
az elkésett pillanaton,
a ki nem mondott szavakon.

Mert már nincs meg a varázs,
nincs , a légben tovaszállt.
Már nincs az a pillanat,
nincs kinek kimondani
a szavakat.
Elkésett!

Fáztak

Ács nagy Éva
Fáztak

Ablakomba szálltak,
búcsúzni jöttek,

vége a nyárnak.
Elindulnak messze
a végtelenbe,
melegebb helyet
keresve.
De most még
kíváncsian néztek
az ablakomon át,
be a szobámba.
Mindent megnéztek,
magukkal viszik
mint emléket.
s én várom vissza
a mi fecskéinket.
Az ereszen a fészek,
csak az övék,
várja az új nemzedék
jövetelét.
Most indulnak,
mennek,
szívem értük
is szenved,
vajon megérik a jövő évet?
Egy utolsó simogatás
mellyel őket elengedem,
egy bánatos mosoly,
mert-e kedves párt nagyon
szeretem!

Játszottam

Ács nagy Éva
Játszottam

ujjaimmal a testeden,
ujjbegyeimmel kalandoztam gerinceden.

Felfedeztem szíved ritmusát,
játszottam
mint zongorán a szerelem dalát.
Felhangzott dal, maga volt a szenvedély,
vágy játszott ujjaim helyén.
Felvettem ütemét,
a ritmus velünk együtt , bennünk élt.
Együtt ért a a dallamos vágy,
vártuk ütemünk utolsó hullámát.
Pedig csak játszottam
ujjaimmal testeden,
zongoráztam ütememben gerinceden.

Haza vágyom

Ács nagy Éva
Haza vágyom

Mint gémeskút a Hortobágy közepén,
szívem oly magányos itt mint a világvégén.

Egyedül, magányos lelkem,
a madár sem úgy dalol nékem.
Olyan vagyok itt
mint a vándor ki felfedezi a kutat..
s szomját így oltja,
iszik vízéből nagyokat.
Néha engem is felfedeznek,
beszélnek hozzám,
de az emlékek nem ide kötnek.
Haza vágyom!
hol nyílik a kertemben az én virágom.
Haza, hol ablakom alatt dalol a madár,
hol a fű is zöldebben vár.
Hol az erdőbe vezető ösvényt is ismerem,
s tudom a gomba melyik fa alatt terem.
Haza, hol mindenki ismerősen köszön,
s hogy látnak az nekik öröm.
Beszélek, mesélnek az öregek a múltról,
s hallgatom, helyeslek, bíz ángyi akkor úgy volt!
S ha nem látom egy nap őket,
beköszönök, nem kérnek - e segítséget.
Hálásak nekem mert meghallgatom a történetüket,
velük örvendezve én is mesélek.
Itt az otthon, itt a haza,
kedves nekem a falum mosolya.

Voltak jelek

Ács nagy Éva
Voltak jelek

Láttam jelét, de nem vettem róla tudomást,
számomra egy nap alatt összeomlott a világ.

Mindent mit felépítettem elvesztettem,
érzelmileg teljesen tönkre mentem.
A nap előtt fekete felhő vonult,
húzták már a harangot, értem kondult.
Az álom , a boldogság eloszlott,
testem a fekete földre rogyott.
Csak egy nap volt , olyan mint más,
minden megváltozott,
csak egy nap, s a boldogság örökre távozott.
Miért , ki volt a hibás,
lehet én, senki más.
Pedig hittem az életben,
tele voltam duzzadó jókedvvel.
Felállni nehéz volt,
hitem mindenben megingott.
De felálltam, kihúztam magam,
délcegen mint egy erős fa,
könnyáztatta arcom nem mutatva.
Belül zokogva kétségbe esve néztem,
kitárt szívem teli volt az új élet utáni reménnyel.

Ősz a tisztáson

Ács nagy Éva
Ősz a tisztáson

Erdő közepén fa alatt,
színes avarban fürödtem.

Élveztem az Ősz színeit,
a friss erdei levegőt,
a színes levél paplant.
Szép volt!
Párnának csináltam egy kupacot,
fejem gondtalanul rajta landolt.
Néztem a fák megmaradt lombjai között,
hogy ment lefelé a nap.
Festette az eget bíborvörösre,
alkony szállt a fák leveleire.
Szivárvány színben pompázott az erdő,
hűsítő friss volt a levegő.
Csodaszép volt , szép látomás,
akkor nem kellett nekem más.
Ősz lett ott hirtelen,
Ősz lett a szívemben.
S fürödtem önfeledten
az avar tengerben.

Csak nézek

Ács nagy Éva
Csak nézek

Nézek magam elé,könnyeim hullnak,
most búcsút intek minden újnak.

Valamikor régen álmodtam
szépre jóra vágytam.
De mára a valóság annyi,
sötét veremben fogok örökké rothadni.
A féreg is érdemesebb -e világra,
mint én, mert szívem  mélyét már átrágta.
Mikor végre hittem, kijőttem belőle
esek vissza a legmélyére.
Zuhanok, nincsenek gondolatok,
csak semmi, nagy üres tér,
nem hiszem, hogy hitem visszatér.
Nincs miben hinnem,nincs erőm,
csak könnyem, mely nem apad,
görcs rángatja fonnyadozó arcomat.
Bűnös lelkem nem lel nyugalmat,
féreg átvette rajta az uralmat.
Hatalma alá került gyönge lelkem,
s én mindenem elvesztettem.
Egykori magamat, ki valaha voltam,
most féreg járta testben fuldokoltam.
Feltámadni vermemből nincs erő,
a tehetetlenség a nyerő.
S csak nézek lomhán a semmibe meredve,
a jövőtől kicsit megijedve.

Táncot járunk

Ács Nagy Éva
Táncot járunk

Világit az éjben a holdsugár,
beragyogja a sötétség útját.
Csillagok kísérnek az ösvényen,
táncot járnak velem az éjben.

Szabadon:Haiku

SZABADON
Haiku
Írta: Ács nagy Éva

Kibontom szárnyam
szélben messzire szálltam
végre szabadon

Itt a helyem

Ács nagy Éva
Itt a helyem

Nekem nem kell a rónaság,
ott minden csupa síkság.

Szép a maga nemében,
de nincs ott a szívem mélyében.
A síkság közepén gémeskút áll,
körötte legel egy birka nyáj.
Mellette juhász és kutyája,
messze ellátnak a rónaságba.
Messze látok én is,
szinte látom a síkság végét.
Sehol egy domb, egy hegy, egy bucka,
miért szívem hevesen dobogna.
Hol az én Dunántúlom?
az én somogyi dombom?
Hol ámulva nézem az erdők rengetegét,
csodálva a fenyvesekkel teli hegyek tetejét.
Hová gyalog felmenni nem kis idő,
de hív, csalogat s szól belőle csáberő.
Tetejéről belátom szinte a világot,
a Balatont is ha akarom átugrom.
Itt születtem, itt az otthonom,
mindenhol erről álmodom.
Nekem nincs helyem lent a rónaságon!

Féltékenység

Ács nagy Éva
Féltékenység

Belopódzott
szinte osont a szívembe,
belefúrta magát pont a közepébe.

Ellepte teljesen a belsejét,
mintha moha takarta volna el gyökerét.
Ott nőtt tágasodott,
akaratom fölé magasodott.
Elterjed bensőmben a féltékenység,
mint valami kóros betegség.
Rá gondoltam s remegtem,
a szerelmem az mit féltettem.
Úr volt , hatalma lett felettem,
bíz erőt veszek magamon s elkergettem!
Nem jó ha testemben ő az úr,
nem, ha nekem ő parancsol.

Békét minden szívnek

Ács nagy Éva
Békét minden szívnek

Édes Istenem , segíts a népemen,
segíts a szegényeken.

Ne legyen éhező gyerek,
ne legyen kihűlt szeretet.
Ne fájdalomból álljon a világ,
békét minden szívnek ádj.
Istenem segíts átvészelni a zord időt,
tudjon mindenki a lábára venni cipőt.
Ne mezítláb csatangoljon a hóban,
legyen meleg minden kuckóban.
De ehhez kell egy biztos fedél,
ne aluljáróban aludjon ki szegény!
Munka legyen minden ember kezében,
fizetést kapjon, de ne éhbérben!
Családok gondja ne legyen a megélhetés,
hanem sok öröm s nevetés.
Istenem kérlek segítsd meg népemet,
ne vesszen ki belőlük az igaz szeretet.
Segíts , hogy boldog mindenki legyen, ámen.

Indán kúszó gondolat

Ács nagy Éva
Indán kúszó gondolat

Indán kúszott felfelé a gondolat,
körülfonta testem ,

szorosan ölelt.
Elengedném, de nem tehetem!
Kúszott csak, elérte az agyamat,
egészen a belsejét,
áthatolt a kérgén,
s ott megtalálta a helyét.
Megállt, jó helyen volt,
gyökeret eresztve elhelyezkedett,
s a gondolat élt tovább ott bent.

Barack ízű a csók

Ács nagy Éva
Barack ízű a csók

erre emlékeztet.
édes zamatos kívánatos.
Imádom!

a barackot s ha a csók ily ízű
mindig kapni akarok.
Szeretem!
ajkamnak édes gyümölcse
barack ízű csókod.
Mindig kívánom!