Haza vágyom

Ács nagy Éva
Haza vágyom

Mint gémeskút a Hortobágy közepén,
szívem oly magányos itt mint a világvégén.

Egyedül, magányos lelkem,
a madár sem úgy dalol nékem.
Olyan vagyok itt
mint a vándor ki felfedezi a kutat..
s szomját így oltja,
iszik vízéből nagyokat.
Néha engem is felfedeznek,
beszélnek hozzám,
de az emlékek nem ide kötnek.
Haza vágyom!
hol nyílik a kertemben az én virágom.
Haza, hol ablakom alatt dalol a madár,
hol a fű is zöldebben vár.
Hol az erdőbe vezető ösvényt is ismerem,
s tudom a gomba melyik fa alatt terem.
Haza, hol mindenki ismerősen köszön,
s hogy látnak az nekik öröm.
Beszélek, mesélnek az öregek a múltról,
s hallgatom, helyeslek, bíz ángyi akkor úgy volt!
S ha nem látom egy nap őket,
beköszönök, nem kérnek - e segítséget.
Hálásak nekem mert meghallgatom a történetüket,
velük örvendezve én is mesélek.
Itt az otthon, itt a haza,
kedves nekem a falum mosolya.