Fáztak

Ács nagy Éva
Fáztak

Ablakomba szálltak,
búcsúzni jöttek,

vége a nyárnak.
Elindulnak messze
a végtelenbe,
melegebb helyet
keresve.
De most még
kíváncsian néztek
az ablakomon át,
be a szobámba.
Mindent megnéztek,
magukkal viszik
mint emléket.
s én várom vissza
a mi fecskéinket.
Az ereszen a fészek,
csak az övék,
várja az új nemzedék
jövetelét.
Most indulnak,
mennek,
szívem értük
is szenved,
vajon megérik a jövő évet?
Egy utolsó simogatás
mellyel őket elengedem,
egy bánatos mosoly,
mert-e kedves párt nagyon
szeretem!