Ősz a tisztáson

Ács nagy Éva
Ősz a tisztáson

Erdő közepén fa alatt,
színes avarban fürödtem.

Élveztem az Ősz színeit,
a friss erdei levegőt,
a színes levél paplant.
Szép volt!
Párnának csináltam egy kupacot,
fejem gondtalanul rajta landolt.
Néztem a fák megmaradt lombjai között,
hogy ment lefelé a nap.
Festette az eget bíborvörösre,
alkony szállt a fák leveleire.
Szivárvány színben pompázott az erdő,
hűsítő friss volt a levegő.
Csodaszép volt , szép látomás,
akkor nem kellett nekem más.
Ősz lett ott hirtelen,
Ősz lett a szívemben.
S fürödtem önfeledten
az avar tengerben.