Csak nézek

Ács nagy Éva
Csak nézek

Nézek magam elé,könnyeim hullnak,
most búcsút intek minden újnak.

Valamikor régen álmodtam
szépre jóra vágytam.
De mára a valóság annyi,
sötét veremben fogok örökké rothadni.
A féreg is érdemesebb -e világra,
mint én, mert szívem  mélyét már átrágta.
Mikor végre hittem, kijőttem belőle
esek vissza a legmélyére.
Zuhanok, nincsenek gondolatok,
csak semmi, nagy üres tér,
nem hiszem, hogy hitem visszatér.
Nincs miben hinnem,nincs erőm,
csak könnyem, mely nem apad,
görcs rángatja fonnyadozó arcomat.
Bűnös lelkem nem lel nyugalmat,
féreg átvette rajta az uralmat.
Hatalma alá került gyönge lelkem,
s én mindenem elvesztettem.
Egykori magamat, ki valaha voltam,
most féreg járta testben fuldokoltam.
Feltámadni vermemből nincs erő,
a tehetetlenség a nyerő.
S csak nézek lomhán a semmibe meredve,
a jövőtől kicsit megijedve.