Már nem félek

Ács nagy Éva
Már nem félek

Féltem
sokat
sokszor.
Sírtam
mindig
mindenhol.
Már nem félek ha vihar dúl,
ha az éj leple körbe ölel.
Nem sírok a magánytól,
ha hallgatom a csönd zaját.
Már nem bántanak úgy a szavak,
nem zokogom a fa alatt.
Csak némán magam szenvedek,
más ezt úgysem érti meg.
Csak gyertek bátran fellegek!!
Öleljetek!