Lesz új cipő

Ács nagy Éva
Lesz új cipő

Taposom az aszfaltot cipőmmel,
tipródom, bírom még erővel.

Már szinte lukas a talpa,
de én még állok rajta.
Nehéz idők járnak,
annyi cipőm talpának!

A beton aszfalt forró , átégeti,
izzó lávaként már talpam éri.
Éget , lángol tüzes cipőm,
venni nem tudok, nincs miből.
Holnap ugyanitt állok mezítláb,
a forró aszfalt talaján.

Talpam már összeégve,
szívemnek van már kérge.
Kérne, de minek,
már nincs lassan senkinek!
Feketére üszkösödött lábbak,
de még egyenesen,
nem megrogyva állnak.

Kitartanak , meg nem törnek,
tán egyszer vége lesz
a rossz időknek.
S lábamon lesz új cipő,
lesz feketeségemen fedő!