Kiáltás a csendből
Lassan az utcára jutunk,
árokpart lesz az otthonunk.
Nejlonból lesz viskónk teteje,
szennyesünkkel a világ lesz tele.
A mosatlant az utcára dobjuk,
eső áztatja gubancos hajunk.
A nap érleli szikkadt kenyerünk,
de mi már bármit megeszünk.
Fizetni nem tudunk, nincs miből,
a mindennapok gondja teljesen felőröl.
Munka van, de csak protekcióval,
de a bér tele van adóval.
Lassan se pénzem, se házam,
se ingem, se gatyám,
de ez még az én hazám!
Kérem a szebb holnapot,
remény az, mit soha fel nem adok!
A mosatlant az utcára dobjuk,
eső áztatja gubancos hajunk.
A nap érleli szikkadt kenyerünk,
de mi már bármit megeszünk.
Fizetni nem tudunk, nincs miből,
a mindennapok gondja teljesen felőröl.
Munka van, de csak protekcióval,
de a bér tele van adóval.
Lassan se pénzem, se házam,
se ingem, se gatyám,
de ez még az én hazám!
Kérem a szebb holnapot,
remény az, mit soha fel nem adok!
.jpgHAJL%C3%89KTALAN.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése