2012. szeptember 15., szombat

Változtunk

Ács nagy Éva
Változtunk

Már semmi nem olyan mint azelőtt,
a napot nem látom, csak a felhőt.
Folyton rám szólsz mindenért,
a mozdulatomért, a hibámért.
A hangos szó sem jó,
a mosolyom, nem neked való.
Szólsz ha nevetek,
ha írok, ha beszélek.
Pedig én mindent megteszek,
ha gágogok is, szeretek.
A hallgatásom is hiba,
mond mi vagyok én,
feleség vagy egy liba?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése