Egyedül
Már megint újra egyedül,
az ismerős magány felőröl.
Lesem az órát, számolok!
Várom múlását a perceknek,
addig is hallgatom a csendet.
Most..mintha lépteket hallanék,
ismerős csoszogás, talán te jöttél?
De semmi, csak hallucinálok,
a szél volt az, s én majd kiabálok.
Szívem dobbanása átszeli a csendet,
magányosan követem az éji leplet.
Maradok még kicsit egyedül,
várok, lelkem a csendbe menekül.
Várom múlását a perceknek,
addig is hallgatom a csendet.
Most..mintha lépteket hallanék,
ismerős csoszogás, talán te jöttél?
De semmi, csak hallucinálok,
a szél volt az, s én majd kiabálok.
Szívem dobbanása átszeli a csendet,
magányosan követem az éji leplet.
Maradok még kicsit egyedül,
várok, lelkem a csendbe menekül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése