Ács nagy Éva
Haladok
Üszkösödik a gondolat fejemben
kérgesedik az idő tenyeremben.
Szempillám alatt vannak ráncok,
a kor ekéje már mélyet szántott.
Nyakamon a lánc még ragyoghat,
fényes a nap, de nekem beborulhat.
Ő örök, nem úgy mint én,
haladok lassan, elmúlás-feléd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése