Emlékfoszlány

Ács nagy Éva
Emlékfoszlány

Egy sárgára festett kicsi ház,
előtte áll egy cseresznyefa,
s a mamám ott ül alatta.
Vagy az ajtóban állva leselkedik,
vagy a vacsorával tüsténkedik.

Mellette macska sündörög,
éhes már, tejért könyörög.
Kint a kutya mérgesen ugat,
ijesztgeti nagy hangon a vándorokat.
Kerítésen a napon kint a dunyhám ,

rajt a napsugár táncot jár.
Kotkodál a tyúkanyó,
lesz a tálon ennivaló.
Az ablakon a függönyt a szél fújja ,
a szobát járva át, itt az útja.

Kötélen szárad a ruha,
mamám két kezével mosta.
Szelt nekem friss kenyeret,
szívből adta, éhezni nem engedett.
Megsimogatja öreg kezével fejemet,

a mamám nagyon szeretett!
Emlékfoszlány , mind képzelet,
de legalább vele lehetek!
Még szorosan, féltőn fogja a kezem,
sír, vár valamire, nézi a szemem

Vár, lesi , hogy megérkezem!
Akkor végre mellette leszek,
kacagok én boldog gyerek!
Falu szélén, kicsi sárga házban,
úszunk együtt a boldogságban!

Lesz még ott szeretet!