2012. november 4., vasárnap

Elindult a lány

Ács nagy Éva
Elindult a lány

Elhagyta azokat, kik eddig szerették,
elindult, feladta a biztonságos fedélt.
Megtagadta a vért , ki adta az ő életét,
miért, mi végett, nincs rá szó, nincs felelet.

Nem beszél, bujdosik, némán hallgat,
egy anya pedig otthon őrjöngve jajgat.
Ő szülte a világra, s most érte ez a hála,
csak csendben szól gyermekéért imája.

Kalandért, szerelemért? sosem tiltották,
fogta kis batyuját, elment ,merre nem látták.
Elindult, a szabadság íze vitte előre,
pedig otthon semmiért nem vonták kérdőre.

Felnőtt, nagykorú nem gyerek többé,
szabad , maga ura akart lenni örökké.
Fájdalmat mennyit okozott nem érdekli,
sírnak-e érte, közömbös, csak a célja vezérli.

De egyszer talán, megjön, lehet késve,
a sírás lesz társa,mely a temetőhöz kísérte.
Összeomolva zokoghat  fájón a hantnál,
kiálthatja fájdalmasan, bocsáss meg édesanyám!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése