Ács nagy Éva
Múlnak az évek
telnek, szép lassan előre mennek.
nem számolom,fejben tartani, nem tudom.
de telik,s a vége lassan, de közeledik.
de most még éjszakára jön a hajnal,
még lesz reggel , friss harmattal.
télre jön a tavasz, a fa mindig új rügyet fakaszt.
bennem még minden percben dobog a szív,
az álom ébren,de még álmodni hív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése