Ébredek

Ács nagy Éva
Ébredek

Mikor kezedet kezembe 
tetted,
azt hittem miénk a világ.
Testem a vágytól remegett,
szemed kékjében hittem
elveszek.
De a valóság rideg,
hiába fonódtak szorosan
a kezek.
Szemed kékje lassan fakulni
kezd,
Ébredek!

Fázom

Ács nagy Éva
Fázom

Süt a nap,
meleg van,
mégis fázom.
Fázik a magányom.
Reszketek.
Hideg van.
Kérek tőled
egy kis
meleget.
Fázom!

Ács nagy Éva
Virágok közt
Javítás.

Zöld pázsit virágszirom,
közöttük illatozom.
Illatozik a vadrózsa,
ép szirmát bontja.
Ébred a kikelet,
lassan én is ébredezek.
Felébredek a téli álmomból,
virág illat elvarázsol.
Érzem a tulipán illatát,
nyílik, nyugalmat ád.
Nyugalom a virágok közt,
lelkembe béke költözött.
Pipacsok is nyílnak,
ibolya lassan a fényre virrad.
Kékül az ég alja,
kék nefelejcs, jöjj , rajta.
Virágos zöld pázsit,
kikelet táncba hív.

Virágok közt

Ács nagy Éva
Virágok közt

Zöld pázsit otthonom,
fejem alatt virágszirom...
Takaróm a levele,
és én takarózom vele...
Illatom rózsa,
ki szirmát bontja...
Házam kikelet,
benne én ébredezek...
Magamra veszem a tulipánt,
nyílik rajtam sok virág...
Temetőm lesz zöld pázsit,
ha egyszer időm szólít...
Pipacsok ott is nyílnak,
ibolya ott velem virrad...
Keveredik a sok illat,
benne érzem varázsomat...
Zöld pázsit otthonom,
zöld pázsit nyugalom...

Hallgatok

Ács nagy Éva
Hallgatok

Nem szól szám,
hallgat némán...
Bent rekedtek
a szavak,
csak  néma
gondolat van...
Rajta lakat,
nem hagyhatják
el a szavak...
Kulcsát elvesztettem,
maradok csendben...
Hallgatok...

Üres lett a szív

Ács nagy Éva
Üres lett a szív

Üres lett a szív,
zokog míg bír...
Elhagyta a szeretet,
rajta most mindenki nevet...
Elmentek a fények,
de maradtak a remények...
Egy nap nem kong ,
nem lesz üres...
Megtölti újra a fény,
a szeretet...
Remény van rá,
nem ma ,
holnap...
Holnap gyertyát is gyújthatsz,
holnap újra vigadsz...

Régi ház

Ács nagy Éva
Régi ház

Leomlott falak,
betört ablak...
Régi ház...
emlékfoszlány...
Ott volt a múlt,
most
van sövényes út...
Benőtte a gaz
a leomlott falat...
Vadrózsa nyílik
helyén,
az idő vágtat
szekerén...
Tisztás a jövő,
építsd,
lesz újra fehér kő...
Új falak,
új ablak,
új ház...
Új szebb holnap
vár ott rád...

Csillagtalan ég

Ács nagy Éva
Csillagtalan ég

Sötét van, korom sötét,
az égen egy csillag sem ég...
Ma nem világit lelkem sötétjében,
elveszek a fekete éjben...
Ma lelkemet fedi a sötét,
ma nem oszlatta fel senki ködét...
Csillagtalan éjben,
sötétség tengerében,
szívem nem boldog nem él...
Kell nekem, kell a lelkemnek,
kell a csillagos ég...

Szerzői jog fenntartva,facebookon megosztható
forrás megtartása és változtatás nélkül...
Készítette,:Ács nagy Éva

A padon 2.

A padon

Jött egy pillanat...
elmélkedek a padon,
Mint forgószél
úgy felkavart...
Átfújta testem, lelkemet,
tudom miért nem
szeretem a szelet...
Csak ülök a padon,
lepkeszárny arcomon...
Átrepült rajt a kikelet,
gondolkodva reszketek...
Ülök a padon,
szelet hallgatom...
Fújja a lombokat,
hajam hozzá bólogat...
Elmélkedve ülök tovább,
a pillanat rám talált
a padon...

A padon

Ács nagy Éva
A padon

Elmélkedek a padon,
jött egy pillanat...
Mint forgószél
úgy felkavart...
Átfújta testem, lelkemet,
tudom miért nem
szeretem a szelet...
Csak ülök a padon,
lepkeszárny arcomon...
Átrepült rajt a kikelet,
gondolkodva reszketek...
Ülök a padon,
szelet hallgatom...
Fújja a lombokat,
hajam hozzá bólogat...
Elmélkedve ülök tovább,
pillanat volt, rám talált
a padon...

Szerzői jog fenntartva,facebookon megosztható
forrás megtartása és változtatás nélkül...
Készítette,:Ács nagy Éva

Lásd a világ csodáit

Ács nagy Éva
Lásd a világ csodáit

Elmúlt, elment a múlt,
oda nincs visszaút...
Csak emlék vezet oda,
jövőnek másfelé van útja...
Ne sirasd a régit,
lásd a fényt, az út végét...
Mindig a cél irányít,
lásd a világ csodáit...

Szerzői jog fenntartva,facebookon megosztható
forrás megtartása és változtatás nélkül...
Készítette,:Ács nagy Éva

Szonett 56.

BALATONI ÉJSZAKA
Szonett 56.
Írta:Ács nagy Éva

Balaton, nyár, szenvedélyes éjszaka
Mikor egymás karjába űzött a vágy
Parton susogó nád volt nekünk az ágy
Nem volt délibáb, nem volt ez csalóka 

Szívem a szerelemre kinyílott 
Homokba és szívembe írtam neved
Éjszakánkat soha el ne feledd
Akkor már lassan majdnem hajnalodott

Versenyt futottunk mi ott az idővel
Addig míg bírtuk szerelem erővel
Elvesztünk az éjszakai csöndben

Sötétből a hajnal pírja jött elő
Ott lángoltunk,vágyunk volt perzselő
Fürödtünk a szerelem tengerében

Kárpátok lánya

Ács nagy Éva
Kárpátok lánya

Apám földje második otthonom,
apám földjét bebarangolom...
Apám földjén nézek szerteszét,
Ukrajna, Beregszász, jaj de szép!

Munkácsi várból csodaszép a táj,
nem illúzió, nem bűbáj...
Nagyszőllős felé az úton
Kárpátok hegyét láthatom...

Sűrű erdő borította hegytető,
szépsége szinte felemelő...
Szívem itt is otthon van,
nekem helyem itt is van...

Őseim innét származnak
nekem ott a földben tán helyet is adnak..
Ott hol érezni hűvös Kárpátok illatát,
ott élt egykor apám, s a föld nekem
is otthont ád...

Ide mindig haza szívesen megyek,
itt minden hív, csalogat, szeret...
Gyermeke vagyok Kárpátoknak,
félig leszármazottja Ukrajnának...

Bár nem ott születtem,
de otthon ott is vagyok...
Várnak őseim, vár a Kárpátok...
Kárpátok egy lánya ,
talán én is vagyok...

Szerzői jog fenntartva,facebookon megosztható
forrás megtartása és változtatás nélkül...
Készítette,:Ács nagy Éva

Vihar van

Ács nagy Éva
Vihar van

Vihar a szívemben tombol,
fúj a szél, rombol ott bent...
Tövestül csavarja ki a fákat,
nem látok mást csak árnyat...
Sötét van!
Sötét az úr a lelkemben,
kiút van, nem hiszem, kerestem!
Sötétség hódol, magamnak vetettem...
Vihar van, sötét vihar...
Ez a vihar nagyon zavar,
lelkem hurrikánt takar...
Ne tépd szívemet te átkozott vihar,
ne csavard tövestül te kárt hozó bitang!
Ne forgasd ne zavard,
csillapítsd a vihart...
Fény jöjj...
Világítsd át belsőmet a fénnyel,
töltsd el szívemet reménnyel...
Fény világos fény,
várj jövök én!
Veled gyötrelmes viharom 
talán véget ér...

Béke legyen a világban

Ács nagy Éva
Béke legyen a világban

Ne dübörögjenek újra a tankok,
mi már megvívtuk a harcot!
Mi nem akarunk több háborút,
ne ,, ha van még szavunk...
Mi építeni akarunk, nem rombolni,
ember szívekbe szeretetet lopni.
Felépíteni a holnapot,
felnevelni az utókort...
Nem bujdosni mások előtt,
békében várni a jövőt...
Nevetni akarunk boldogan,
nem siratni sorsunkat...
Gyászolni így is gyászolunk,
de ne gyászoljunk háborút...
Béke legyen a világban,
szív nyíljon meg valóban...
Tárd ki az elesettek felé,
hidd el...nagyon sok fér belé!
Adj enni az éhezőknek,
adj helyet a fázóknak...
Melegíts a szeretettel,
lehet beérik ennyivel...
Ezért ne dübörögjenek újra a tankok,
vívjuk így is a harcot!

Lesz holnap

Ács nagy Éva
Lesz holnap

Eltévedtek a csillagok,
már nem nekem,
másnak ragyognak...
Eltévedtek,
rám se néznek...
nélkülük sötét van,
s én félek...
Valamikor talán
visszatalálnak,
rám ugyanúgy ragyognak...
Remény van rá,
talán ma,
de biztos a holnap...
Remény ! nekem is lesz
csillagom,
lesz holnap,
lesz új nap...

A csábító

Ács nagy Éva
A csábító

Kígyó a csábító az édenkertben,
almával csábít, s én pedig megettem...
Most én bűnhődök gyarló ember,
nézd kígyó mivé lettem!
Te pedig nevetsz, nem szenvedsz,
csábítani tudtál ,s te lettél szent és kedvenc...

Biankának..Eltévedt sündisznócska

Mesevers pályázat.

Ács nagy Éva
Eltévedt sündisznócska.

Egy szép napon...
Erdőben sétálni támadt kedvem,
kosaram karomra vettem,
a fák alatt gombát kerestem...
Tapogatózva túrtam az avart,
kezem hirtelen szúrós valamibe akadt...
Megijedtem, de nem tartott sokáig,
jobban megnéztem, hogy ki van itt...
Egy szúrós labda,
hopp...de van hangja!
Sírt rítt szegény,
sündisznócska legény...
Nem talált haza,
nem tudta merre induljon, hol az otthona...
Róka koma elgurította kicsit messzire,
labdázott vele, de megunta,
mert a tüskés az orrát agyon böködte...
Azóta itt sírdogál,haza menne ,
de egyedül nem talál...
Rám nézett esendőn,
szólt kérőn...
Segíts kérlek szépen,
utam egyedül megtalálni félem...
Gondoltam szép nyugodtan
belerakom kosaramba...
Szóltam neki,, mond merre kell mennem,
merre van otthonod, hol keresem...
Síró hangon felelt nekem,
boldog volt, ölbe vettem...
Az erdő közepén van egy nagy fenyő,
a legszebb, mert ága mindig újra nő...
Mellette fut egy patak,s ott virágok nyílnak,
felette madarak szállnak,boldogan dalolnak...
Alatta az avarban sok a gomba,
gondolod szedhetsz a kosaradba...
Anyámnak s nekem ott az otthonom,
oda vágyom, ketten megtaláljuk, jól tudom...
Elindultunk előre, be az erdő közepébe...
S nem tartott sokáig,megláttam a fenyő zöld ágait...
Valószínű megérkeztünk ,kicsit meg is éheztünk...
Nézd ott a virág mily szépen nyílik,
a fa alatt tényleg gomba virít...
S csodásan dalolnak a madarak,anyád ott les a fa alatt...
Szalad elénk boldogan, kezében egy nagy tál alma van...
Megöleli szeretett fiát,s nekem almát enni ád...
Éhesek vagytok gondolom,egyél, meghálálni másképp nem tudom...
Szívesen látott almával, kosaram teli szedtük gombával...
Játszottunk ott a fa alatt, nem volt nálunk senki boldogabb...
Gyere máskor is , kérleltek édesen, legyél barátunk, látunk szívesen...
Eltelt a nap hamar ott a fa alatt,
kezembe vettem kosaramat...
Búcsúzni készültem, menni kell,
Sündisznócska vigyázz ,, többet ne tévedj el..
Így ért véget a napom,
hazaérek gombám főni felrakom...

Vadan szabadon

Ács nagy Éva
Vadan szabadon

Mint a prérin vágtató vad mén,
úgy rohanok az idő szekerén...
Átugratok az élet felett,
befogtam mögém az idő szekeret...
Észre se veszem, lehagyom,
prérin vágtatón utazom...
Vad és viharos táj érek,
mindent látok és érzek...
Szelídíteni próbáltak,
betörni sokan , sokszor akartak...
De én vad vagyok,
időmmel a prérin szabadon vágtatok...

Csak szeretlek

Ács nagy Éva
Csak szeretlek

Ne feledd szeretlek,
szívemben ott a helyed...
Ne feledd kereslek,
mindenhol meglelek...
Te vagy a fényem
sötét éjben,
te vagy a napom
a fényben...
Kezedet fogom,
e szerelmet óvom...
Szíved féltőn őrzöm,
nem adom kölcsön...
Ne feledd szeretlek,
mindenben kereslek...

Csitulj szív

Ács nagy Éva
Csitulj szív

Csitulj szív, csitulj el vihar,
csitulj el bábeli zűrzavar...
Csend és béke kell léleknek,
csend , szerelem a szívnek...
Csitulj szív...
szerelemre fakadj...
Csitulj lélek...
szeretni akarj...
Csitulj vihar...
ne legyen bábeli zűrzavar...

Szonett 55.

HINTÁZUNK A TŰZBEN
Szonett 55.
Írta:Ács nagy Éva

Csillogtatja arany fényét a nap
Fürdünk a fényben, várjuk a sugarat
Eszünkbe jut egy szerelmes pillanat
Hintázik szívünk, s újra lángra kap

Szemed tüze égetőbb a napnál
Tested melege lángoló tűz verem
Szíved dobbanását jól ismerem
Kezed érintése jobb a parázsnál

Kell a meleg , hogy átjárja a testem
Benned az izzó tüzet is szeretem
Kell a fény, a láng, melyet küldesz felém

Szívem fényes lángját én is adom
Hintázik a fényben tüzes óhajom
Szerelem tüze mi költözött belém

Ember ki vagyok

Ács nagy Éva
Ember ki vagyok

Ember ki bennem él,
őrzi még a régi ént...
Mert ember mi vagyok,
én sosem változok...
Kívülről kicsit kopott a máz,
de belül fiatalos láz...
Még a tűz éget,
még az élet nem ért véget!
Még én én vagyok,
sosem változok...
Csak ha kell majd
csendben meghalok...
Megyek ha mennem kell,
de énem sosem hagyom el...
Velem lesz ott a másvilágon,
és én ott is lázban tartom...

Tiszta lelkek otthona

Ács nagy Éva
Tiszta lelkek otthona

Néha undor fog el .e világtól,
megbolondulok a sok nyavalyától...
Néha minden koszos és fekete,
úgy mint sok ember lelke...
Elfeledni tudták a jót,
helyére ültették a rosszt...
Tiszta lelkek otthona
-e világ nem lesz soha...
Uralkodik a másság felettünk,
fejünkre álarcot tettünk...
Ráhúztuk arcunk felére,
hogy a napfénye ne érje...
Leszedni száz évbe kerül,
addig a rossz lesz felül...
Belül hiába fehér a váz,
ha kívül sötét a máz...
Ha senki nem tesz ellene,
mindig lesz jó és rossz harctere...
Játszunk mindennel és mindenkivel,
jó Isten nekünk ez megfelel?
Miért mutattunk a külvilág felé szépet,
hogy belül mit érzünk nem az a lényeg...
Álarcunk mikor kerül végleges helyére,
vagy arcunk felét borítja örökre...
Tiszta lelkek otthona,
lesz - e világ valaha?

Szólok hozzád

Ács nagy Éva
Szólok hozzád

Versben mondom el,
hogy szeretlek,
versben fejezem ki,
hogy mindig kereslek...
Versben szólok hozzád ha kell,
versben csak velem létezel...
Leírom, hogy imádlak,
leírom mindig várlak...
Leírom a minden te vagy,
írom hozzád vágyaimat...
Szólok hozzád szép szavakkal,
szólok szerelmes gondolattal...
Szólok örömömmel, bánatommal,
szólok vágyódó sóhajjal...
Hozzád, neked szólnak a szavak,
te vagy a múzsám,te vagy minden pillanat...

Vágyam színes virága

Ács nagy Éva
Vágyam Színes Virága

Viharként vonult át szívemen
vágyam színes virága,
a benne lévő tövis nem gátolta...
Illatával jött gyógyítani,
az ott lévő sebeket
tövis nélkülivé tenni...
Mert ez a szív szakadt volt,
benn csak zavar hódolt...
Vágyaimat elfojtották a hegek,
színes virágra vágytam,
hogy gyógyítsa meg...
Próbát tett rajtam az élet,
érkezett hozzám
göröngyös szekéren...
Be volt fogva eléje
fájdalom, bánat,
velem szekerén a keserűség vágtat...
De rossz szekéren már voltam,
reménykedem, hogy
most a jót befogtam...
Végre érezni , látni szeretném
színes virágom,
szeretni én igazán vágyom...
Életem szekere remélem jobb lesz,
múlt rossz volt,
jobb lesz jövőmben...

Mert létezem

Ács nagy Éva
Mert létezem

Vagyok szél, mely fákat tördel,
vagyok fa , mely újra zöldell...
Vagyok vihar, mely orkánt kavar,
vagyok orkán, mely csillapodik ha akar...
Vagyok nap, mely átmelegíti a földet,
vagyok föld, mely otthona minden élőlénynek...
Vagyok tűz, vagyok víz,
vagyok szerelem, vagyok minden,
mert létezem...

Napfény jöjj

Ács nagy Éva
Napfény jöjj

Éjszaka árnya
sötét ruhába...
jött, s elvitt volna
az árnyékvilágba...
De ellenszegültem,
napfény jött értem!
Éjszaka árnyának,
nem leszek párja!
Maradok veled,
fényes napvilágba...

Hová tűnt ifjúság

Ács nagy Éva
Hová tűnt ifjúság

Végig mentem az úton,
hol gyerekként jártam,
s annyi mindent
másnak láttam...
Hová tűntek a fák,
a játszóterek,
hová tűntek az emberek...

Hol van ifjúságom színhelye,
miért nem olyan semmi se...
Hol a bokor
hová elbújtam,
ha éppen bújócskázni
akartam...
Hol a kedvenc fám,
mit megmásztam,
ha éppen arra jártam...

Miért lett más minden...
A régiek miért nincsenek itten...
Mi is változunk,
mert minden változik...
De szivemben gyerek vagyok,
és az maradok...
Hol az elsö csók mit kaptam,
és éppen csak
félve vissza adtam...

Hol az első srác ki észre vett,
s neki én voltam a legszebb...
Hol van az a lány,
ki félve állt az utcán,
kire egy fiú ránézett,
s nem csak ő a föld is remegett...
Felnőtt lett, változott,
de mindig álmodozott,
Még most is felnőttként,
de még mindig gyerkőcként...

Hol az első pofon mit az
élettől kaptam
az első csalodás a fiúkban...
Mind más lett,
mert én is más lettem...
Az életben megedződtem...
Hol az álom, mi nem vált valóra
pedig azzá válhatott volna...
Drága barátok, cimborák,
drága bohém ifjúság...

Jó volt annak lenni,
jó volt veletek...
amit soha el nem feledek...

Lenni szeretnék

Ács nagy Éva
Lenni szeretnék

Lenni szeretnék nem létező gondolat,
mely átsuhan a nem létező fák alatt...
Lenni szeretnék nem létező pillanat,
mely kinyitja a nem létező kapukat...
Lenni szeretnék nem létező világ,
mely csalogató nem létező délibáb...
Lenni szeretnék nem létező teremtő,
mely hívogató nem létező égi mező...
Lenni , lenni szeretnék,
mindent magamhoz ölelnék...
Lennék még nem létező gondolat,
melynek felel a nem létező pillanat...

Bennem élnek

Ács nagy Éva
Bennem léteznek

Sebek a szívemen,
hegek a lelkemben...
Ez én vagyok,
magam ellen is lázadok...
Fájdalmak a szívben,
kínok a lélekben...
Velem élnek,
bennem léteznek...
Remények éltetnek,
tiszta vízre terelnek...
Tajtékos szívem kisimul,
habja léleknek már tisztul...