Pillanatok...

Ács nagy Éva
Pillanatok...

Vannak pillanatok mikor hiszem, 
hogy minden rendben,
mikor valakiért eped a szívem.
Vannak pillanatok mikor másra
gondolok,
más amit érzek, más amit kimondok.
Van amikor szeretek és csókolok,
van úgy, hogy mindent magamba fojtok.
Van mikor elfojtom a vágyaim,
nem valódiak az álmaim.
Van úgy néha, hogy a gondolat máshol jár,
de rájövök néha , magamra hagytál.
Néha bizony hinni kell merni,
akkor talán tudok igazán szeretni.
Várni , várni kell,
boldogságot így érem el.
Ha értem jön megkérem,
nélküled ne jöjjön értem.
Mert nem lenne igazi boldogság,
ha nélküled élhetem át.
Vannak miket megtudok tartani,
van , hogy fogok még csalódni.
De téged megtartani szeretnélek,
nélküled nem élet az élet.
Ezek a pillanatok szépek,
ezek valódi érzések,
veled,, benned élek...