Ács nagy Éva
Célba értem...
Eltévedtem az élet sűrű erdejében,
utam nem találtam a szürke ködben...
Gátoltak labirintusok,
kivezető út nem volt benne sok...
Felcsillanni láttam a fényben a reményt,
szeretem volna kézen fogni, ölelni a fényt...
Holdvilág utat mutat a sötétben,
vigyáz rám, labirintust elkerüljem...
Szél felsöpri majd előttem utamat,
eső áztatja nekem a feledő múltat...
Kitalálok a napfényre,
labirintus sötétemnek vége...
Csillagok hullnak felettem az égen,
s tudom , hogy célba értem...
Nincs több útvesztő nekem,
életem talán igazán élhetem...
Az enyém béreltem,
szeretem még talán férgesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése