Csak a romok....

Ács nagy Éva
Csak a romok...

Csak romok a rét közepén,
ennyi áll ott még.
Csak a leomlott falak,
vannak még a fa alatt.
Már nincs ajtó,
csak tövis,
előtte erdő lett,
talán kőris...
Már itt úr az enyészet,
nincs más itt csak emlékek.
Csak a légy zümmög úgy mint régen,
virág nyílik a rét közepében.
A szél már csak átfúj a ház romjain,
nem úgy mint egykor ablakain.
Már nem vár ott senki se,
múlt ott zárult nekem le.
Bezárták a romok,
akkor mikor a fal leomlott.
Nem rohanok már senki felé,
akiért mentem egykor,már nem ott él.
Elszólította az idő tőlem,
szív szakadt, de még érzem.
Nekem -e romok egykor mindent
jelentettek,
falai közt gyerekből a felnőtt
érzések ébredeztek.
S ott volt egy asszony ki vigyázott rám,
terelte jó útra életem sorsát...
De már nincs ott,
nincs kihez menni,
emlék van,mibe lehet temetkezni...