Hová tűnt ifjúság

Ács nagy Éva
Hová tűnt ifjúság

Végig mentem az úton,
hol gyerekként jártam,
s annyi mindent
másnak láttam...
Hová tűntek a fák,
a játszóterek,
hová tűntek az emberek...

Hol van ifjúságom színhelye,
miért nem olyan semmi se...
Hol a bokor
hová elbújtam,
ha éppen bújócskázni
akartam...
Hol a kedvenc fám,
mit megmásztam,
ha éppen arra jártam...

Miért lett más minden...
A régiek miért nincsenek itten...
Mi is változunk,
mert minden változik...
De szivemben gyerek vagyok,
és az maradok...
Hol az elsö csók mit kaptam,
és éppen csak
félve vissza adtam...

Hol az első srác ki észre vett,
s neki én voltam a legszebb...
Hol van az a lány,
ki félve állt az utcán,
kire egy fiú ránézett,
s nem csak ő a föld is remegett...
Felnőtt lett, változott,
de mindig álmodozott,
Még most is felnőttként,
de még mindig gyerkőcként...

Hol az első pofon mit az
élettől kaptam
az első csalodás a fiúkban...
Mind más lett,
mert én is más lettem...
Az életben megedződtem...
Hol az álom, mi nem vált valóra
pedig azzá válhatott volna...
Drága barátok, cimborák,
drága bohém ifjúság...

Jó volt annak lenni,
jó volt veletek...
amit soha el nem feledek...