Még hiszek...
Mint viharvert nyírfa
bánattól sírok,
mint tépett virág
a szél után,
de még nyílok...
Mint tarka lepke
szállnék messze,
mint méhecske
belevesznék a
végtelenbe...
Mint űzött vad
rohanok,
lassan utam végére
sorvadok...
De még itt van helyem,
még dobog a szívem...
Itt a szerelem,
itt az életem,
itt az örömöm,
bánatom...
Fejem itt a párnára
hajtom...
Még a végtelen itt van,
pedig tudom,
hogy az élet véges...
De még én hiszek,
hiszek a mesében,
hiszek az élet
szépségében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése