Szonett 49.
Írta.Ács nagy Éva
Suttogott a szél, mikor hozzám értél
Suttogott a szó, mely feltört ajkadból
Suttogott a szerelmed is a vágytól
Suttogott a dalunk mit énekeltél
Gondolatban én veled suttogok
Kezem szorosan összeér veled
Testem ütemre hullámzik neked
Rabod vagyok, én már veled halok
Suttogó szavak, szerelmes vágyak
Suttogó álmok, mik bennünk vannak
Csak csendben hallgasd mit neked mondok
Csendben, nem kellenek ide a szavak
Csak érzelmek, melyek velünk utaznak
Csak halkan szólok, csak úgy suttogok
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése