Emlék...

Ács nagy Éva
Emlék...

Egy megsárgult fénykép,
egy elfeledett mosoly
Emlék csak,
mely a szívemig
hatol...

Egy ócska szakadt
kabát,egy rongyos
kalap.
Emlékként őrzöm
mosolyodat...

Egy félre taposott
cipő,egy szakadt
nadrág.
Elfeledve a
szekrényben
állt...

Egy hangos önfeledt
nevetés,
egy szívből jövő
kacagás,
Emlék , mely
a részemmé vált...

Még érzem illatod,
míg szíved
nekem dobogott.
Ma már emlék
a szeretet,
De én őrzöm
neked...

Emlék nekem
ennyi maradt,
emlékként őrzöm
csókodat.
Emlékként őrzöm
szívem rejtekén,
Emlék míg
élek én...