Szállok szabadon

Ács nagy Éva
Szállok szabadon

Sétálok gondolataimba temetkezve,
s a szép tájba belefeledkezve...
Patak partján megpihennek,
szitakötőket ott lesek...
Látom szállni őket,
mélázva nézem röptüket...
Szállnak virágról virágra,
letelepszenek egy tavirózsára...
Szépséges átlátszó szárnyuk fénylik,
szivárványként fényben pompázik...
Boldogok, mert szabadok,
gondolatban én is velük vagyok...
Szitakötőként szállok szabadon,
s nem elgondolkodva ülök a parton...
Szállok...
szabadon...
Szitakötőként elhagyom a gondolatom...