Cigány prímás.

Ács nagy Éva
Cigány prímás

Ócska nadrágjában
ül a kunyhójában.
Előtte asztal

kezében hegedű.
Szemében ott a derű.
Simogatja az édes
hangszerét,
gondolatban újra
játssza az életét.
Híres volt egykor
elismert zenész,
de már letette a
élete értelmét.
Ő volt a legjobb
prímás a cigányok
között, ha ő hegedült,
szívekbe béke költözött
Hallgatták zenéjét,
hallgatták a muzsikát,
mit szívből nekik
játszott, a vén prímás.
Nem szólt senkinek
a kezében oly szépen
a hegedű,
nem szólt oly szépen
egyetlen egy zenemű.
Mindenki őt akarta,
mindenki az ő
zenéjét dúdolta.
Első volt a prímások
között,
de az idő felette is
győzött.
Megöregedett!
Ő már nem kellett,
csak az emléket
és a hegedűjét
tartotta meg.
Néha előveszi,
becézi lágyan,
ő az igaz társam!
Ő sosem hagyta el,
csak őt felejtették el!
Most ül, kezében
édes hangszere
gondolatban újra játszik vele,
ránéz,s felakasztja a szegre.
Nem szól,
csak könnyes a szeme,
az életét tette most le.
Szép volt, szép
az életem,
örülök ,hogy így
élhetem.
Prímás voltam
a prímások között,
de már lelkem
pihen,
békébe öltözött.