Talpon maradtam

Ács nagy Éva
Talpon maradtam

Megtanultam magamban fájni,
már egyedül is feltudok állni.

Elestem, elbuktam,
sírtam, gyötörtek,
kínoztak , nevettek.
Gyűlöltem, szerettem,
mind együtt volt bennem.
Hóhérom volt az élet.
de én nem adtam fel,
szemébe néztem bátran,
pedig belül még fájtam.
De megszólalt nekem a lelkem,
kérlelt: kelj már fel,
ébredj, szeretned még kell!
Maradj erős, maradj talpon,
rajtad senki ne kacagjon.
Ne lássanak arcod mögé,
a pont ne legyen a kárörvendőké.
Tied az élet, tied a fájdalom,
csak így lesz benned béke, nyugalom.
S most maradtam talpon,
már nem félek, vívom a harcom.
Élek!