Semmi létem

Ács nagy Éva
Semmi létem

Semmi vagyok,
hallgatom zaját.
Most lépett be,
átjárva a szobát.
Üres a szekrény,
üres az ágy,
a szék semmiként
nekem helyet ád.
Érzelem bennem
semmivé változott,
én most úgy álmodozom.
Vagyok, lélegzem még,
de néha elönt,
a semmiség.