Lét a nemlét küszöbén

Ács nagy Éva
Lét a nemlét küszöbén

Élek , megszülettem,
sírva jöttem,

sírva megyek.
A mindennapok felőrölnek,
a gondok csak jönnek.
Kín az élet, fájdalmas a lét,
állok a nemlét küszöbén.
Süt még a nap rám,
az eső esik testemre,
harmatos fűben mezítláb
megyek lépkedve.
Vihar ha dúl, dúl az én lelkemben,
elé sietek, lehet nevetve.
Boldogság érintett néha,
de jön sietve az elmúlás pillanata.
Fájdalom , betegség megszűnik ,
új reményem angyalokkal találkozik.
Nem félek ha mennem kell,
ez a gondolat számomra nem teher.
Éltem így vagy úgy,
jól vagy rosszul,
de nem gonoszul..
De még nem apadt el nekem a tenger,
még sok minden van belül bennem.
Várj még nemlét, még nem megyek,
itt vannak ők,kiket szívem szeret.
Még csobbanni akarok velük a nyárban,
még angyalt játszani tél havában.
Őszben levelek közé bújni,
Tavasszal lepkéket kergetni.
Még vagyok élet,
nemlét könnyezz, ne környékezz..