Visszajött értem

Ács nagy Éva
Visszajött értem

Néha érzem, mikor kezeid simogattak,
egymás mellett pihenve ért a hajnal.

Néha látom ragyogni szemed kék tengerét,
együtt boldogan hangzott a nevetés.

Hallom szinte, szívből , hogy kacagsz,
vagy látom, hogy a réten, hogy szaladsz.
Kezedben virágcsokor volt, melyet nekem szedtél,
mindened voltam, s te minden nélkül is szerettél.

De az Ősz elvett tőlem, lényed mit szeretem
eltűnt az októberi szürke ködben.
Azóta mindig itt van egy látomás,
emlék vagy csak csupán semmi más.

Visszajött értem a tegnap,
vissza, s ott újra velem vagy!