Kéne

Ács nagy Éva
Kéne

most egy kis tél a nyárban,
fürdeni hófehér havában.

Hógolyó csatát vívni,
meleget kicsit feledni.
Vagy az őszi szélben állni,
nyakunkba langyos esőt kapni.
Vagy tavaszi reggel zajára,
felkelni madarak hangjára.
De nem e kánikulai melegben,
aszottá száradni nap tűzében.
Csak kicsit essen,
nyitom az ajtóm, ki ne felejtsen.
Szél lesz igaz barátom,
kiállok hogy meglásson.
Hóember lenne a címbórám,
részt vennénk mindenki partiján.
Élveznénk a kályha melegét,
hallgatnánk csodaszép mesét.
De nem fujj a szél,
hóemberem nem él.
Csak én vagyok aki mesél.