Ma

Ács nagy Éva
Ma

aludni tértek a remények,
az út sötét nincsenek fények.

Kihunyt az utolsó lámpás,
marad az éji látomás.
Alszik mélyen a gondolat,
párnára hajtva sorsokat.
Szunnyad ágyában a vágy,
most mindenkit magára hágy.
Alszik felnőtt és gyerek,
álomba sírva szendereg.
Takarójuk durva szövet,
de szeretet velük ölelkezett.
Ma
aludni tér ki szeret,
álmodjatok szebb életet.