Haladok

Ács nagy Éva
Haladok

Üszkösödik a gondolat fejemben,
kérgesedik az idő tenyeremben.

Szempillám alatt vannak ráncok,
a kor ekéje már mélyet szántott.
Nyakamon a lánc még ragyoghat,,
neki nem de nekem beborulhat..
Ő örök nem úgy mint én,
haladok lassan az elmúlás tengerén.