Távol

Ács nagy Éva
Távol

Távolinak tűnsz rég láttalak,
múló emlék vagy csak.

De szememben őrzöm mosolyod,
még ajkamon van csókod.
Felnéztem az égre sötétben játszott,
a csillagunk most jól látszott.
Együtt választottuk együtt néztük,
még őrzi álmunk mit mi kértünk.
Egy volt akkor a vágyunk egy a sóhajunk,
de köddé vált elillant más az utunk.
De még vissza vágyom oda hol közös volt a cél,
a szív közös életet remélt.
Távol vagy de látlak,
még mindig megyek eléd várlak.
Lecsukom szemem s ott a jelen,
itt lebegsz örökké bennem.