Ártatlanul néz még
Ártatlan kicsi lénye a világnak,
bájos arcú gyermeke- e kornak.
Tengerkék szemével néz s hisz a jóban,
ártatlan kicsi szíve ,hisz a szép szóban.
Nevetve kel fel korán reggel,
kócosan bújik, jó kedvvel.
Dalolva elvan kicsi kuckójában,
hisz a mesében s álomországban.
Még nem tudja, hogy van ami fog fájni,
nem tudja milyen igazán sírni s szeretni.
Babaarcán nincs nyoma a gondnak,
nincs rajt jele a gonosznak.
Csak a szépről ábrándozik,
hercegnők között kalandozik.
Velük várja a királyfit fehér lován,
ott a gyermeki ártatlanság arcán.
Még játszik , nevet önfeledten,
s nem gondolkozik el az életen.
Gyerek még, kicsi csoda,
melynek legszebb a mosolya.
Mosolyog ma, mosolyog holnap,
ártatlan szeme, ma még ragyoghat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése