Ács nagy Éva
Elmegyek, távozom
Elmegyek , indulok, most távozom,
halljátok meg Istennek a zokszóm.
Keserves létem feladni akarom,
szegénységem testemmel nem táplálom.
Remény talán volt a jobbra,
de valaki tőlem távol dobta.
A fehér kő máshol esett le,
engem fekete mélység húz lefele.
Az alja mély, büdös iszapos,
melynek mélye magával ragadott.
Segítség nincs , nem jött értem,
távozni most kényszerültem.
Kérdezte valaki, hogy mi a bajod,
senki, mindenki magamra hagyott.
Elmegyek, távozom,
nem halljátok többé zokszóm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése